2006.11.28. 16:55
Végső búcsút vett nemrég a város jeles költőjétől: Takács Mihálytól
Hat évtized. Ennyit engedélyezett neki a teremtő. Ám ő, mintha tudta volna: mily drága is számára az idő, fájó hirtelenséggel véget ért földi pályafutása alatt is teljes életet élt és maradandót alkotott.
Szellemi örökségéről beszédesebben talán nem is vallhatna más, mint Az én hatosom című kötetének címadó verse. A tőle leggyakrabban idézett, egyszer tragikus, másszor látnoki képességeket feltételező, vagy éppen felemelő, mélységével lélekbe markoló költemény.
Takács Mihály közel húsz éve papírra vetett, őszinte önvallomása és jövőképe egy különleges, érzékeny, szülővárosához és emberségéhez feltétlen hűséggel ragaszkodó alkotó tükörképe. Egy önmagával is örökké vívódó, a világot folyton megismerni és megérteni vágyó, tehetséges poétáé, akit nemrégiben a Ducza temető csendjében kísértek utolsó útjára tisztelői.
