A világ legkisebb embere: aki belát a lányok szoknyája alá!

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Pityu, a pöttöm rekorder
[/caption]— Édesapám és a nagyapám is picike volt, de mindketten normál méretű társat választottak magunknak. Példájukat én is követtem, a feleségem normál méretű és a lányunk is — mondja Pityu.
— Gyerekkorodban nem néztek rád furcsa szemmel az iskolában?
— Nem volt semmi gondom, soha nem zavart a méretem. Kifejezetten élveztem iskolába járni. Mindig annak a településnek az iskolájába jártam, ahová a cirkusz ment. Szinte minden nap más iskolába jártam. Az osztálytársaim biztos örültek, mert az első egy-két órában nem kellett tanulni, kíváncsiak voltak a többiek rám és mesélnem kellett.
— Miért nevezhetünk Téged négyszeres rekordernek?
— Először is a hatvanöt centis méretem miatt. Másodszor, pedig azért, mert Skóciában résztvettem a magashegyi sportversenyen. Fogalmam sem volt arról, hogy ez a verseny miről szól. Körbenéztem és azt láttam, hogy kétméteres emberek vesznek körül, akik a villanyoszlopokat úgy dobálták el, minta a piszkafát. Rekordot döntöttem, mert ilyen kis ember, mint én még nem vett részt a magashegyi versenyen. Harmadik rekordomat a maratoni hosszútávvezetési versenyen értem el, amikor harminckét órát vezettem folyamatosan. S végül, de nem utolsósorban, negyedik rekordnak az számít, hogy én vagyok a világ legkisebb cirkuszigazgatója.
— Hogy oldottad meg a problémamentes gépkocsivezetést?
— Amikor tizennyolc éves lettem, én is szerettem volna jogosítványt szerezni, de közölték velem, hogy először egy olyan gépkocsit kell vásárolni, ami a méretemnek megfelelő. Majd vásároltam egy autót, aminek átalakítása több gépészmérnök tudását meghaladta. A végén feladtam és magam alakítottam át az autót, kivettem a régi üléseket, új pedálsort alakítottam ki.
— Milyen előnyei vannak az alacsony méretednek?
— Ezen a kérdésen mosolyogni fogtok, egy normál méretű ember nem mindennapi élményekből marad ki, ha ezt most elmesélem. Amikor Portugáliában jártam megtapasztaltam a méretem előnyeit. A napsütéses melegben a lányok meglehetősen lengén öltöztek és nagyon aprócska szoknyát viseltek. S ahogy jártam-keltem az utcán mást sem láttam, csak azt, hogy mi rejtőzik a lányok szoknyája alatt.
— Cirkuszigazgatóként mit tartasz legjelentősebb sikerednek?
— Létrehoztam egy jégcirkuszt, aminek a nevében is benne van, hogy cirkusz jégen és szárazon. Mobil jégporondon lépnek fel a jégtáncosok, akrobaták, artisták, bohócok. Egész évben járjuk az országot, szombaton Jászberényben lépünk fel. Úgy gondolom, hogy az embernek magasságtól függetlenül bíznia kell önmagában és akkor meg tudja valósítani céljait, álmait.