Hét évtized jóban, rosszban

Képek a falon, virág az asztalon. Otthonos kis szoba, ahol fogad bennünket Imre bácsi és Ilonka néni. Hellyel, csokoládéval és borral kínálnak.

-Egy-két korty nem árt, sőt jót tesz az egészségnek - mondja azonnal Imre bácsi, amikor az italt nem akarjuk elfogadni. - Ennyitől még senkinek nem lett baja. Nézzenek csak rám - teszi hozzá mosolyogva. Ránézünk és csak ámulunk, hogy kilencvennyolc évesen micsoda életkedvvel, humorral él Rigó Imre. És életének nagy részét, pontosan hetven évet feleségével, az idén nyolcvanhét esztendős Ilonka nénivel töltötte. Tévéznek, rádióznak, ha az időjárás engedi, nagyokat sétálnak. Részt vesznek minden rendezvényen, sőt, még a kirándulásokból sem maradnak ki. Így telnek a házaspár napjai az újszászi szociális otthonban, ahol immár nyolc éve élnek. Imre bácsi - egy súlyos betegség miatt - néhány hónnapal korábban érkezett az intézménybe, majd felesége is követte. - Amikor bekerültem, mozogni is alig tudtam - emlékszik vissza Imre bácsi. Sok segítséggel, amit a nővérektől kaptam azonban nagyon sokat javult az állapotom. Nézzék csak meg - mondja, miközben egyik ágyról a másikra ül át.
-Hetente kétszer gyógytornára is járunk - mondja. Ma már a szociális intézmény jelenti az otthont a Rigó házaspárnak. Életükben azonban sok helyen éltek. Imre bácsi ugyanis vasúti alkalmazott volt, így mindig oda költöztek, ahol éppen munkát kapott. Állítólag egyébként megismerkedésük is a vasúthoz kapcsolódik. - Vonatból két kézzel integetett és levelet dobott nekem egy fiatal lány. Aztán megismerkedtünk, s később ő lett a feleségem - meséli Imre bácsi. Ilonka néni mosolyog és szerényen bólint, mikor kérdezzük tőle, hogy valóban így volt-e?
1938. február 5-én volt az esküvő. Következő évben megérkezett az első gyermek, Imre, majd gyorsan követte a hugica is, Éva is. A második világháború idején Jászfényszarura - Imre bácsi szülőfalujába - költöztek, 1947-től pedig Újszász volt az otthonuk. Ma már öt unokájuk is van, sőt hat dédunokával is bővült a család. Lányuk Újszászon él, így ő gyakran meglátogatja őket. Mondják, semmit nem bántak meg életükben. - Ha újra kezdhetném, akkor is így tennék mindent. Feleségül mennék a papához - mondja Ilonka néni.

S hogy mi a hosszú, közös élet titka? - Hát a mama perelt, én meg nem - mondja Imre bácsi. Nevetnek, lehet, hogy nem is így volt? Tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy kitartottak egymás mellett jóban, rosszban, betegségben, egészségben...