Közélet

2008.02.28. 16:39

Mezőtúr: Üresen álló standok

Címkék#Karsai Zita

Vasárnaponként megmozdul Mezőtúr lakossága. Mára egyetlen piac működik az ősi vásárvárosban.

Karsai Zita

A vasárnapi piaci forgatag még mindig a közösségi érintkezés egyik jelentős színtere Mezőtúron. Az évszázados várári hagyományokból a nagy beszélgetések, komázások szokása generációkról generációkra öröklődött és még ma is öröklődik tovább. Sokan vannak, akik nem kimondottan a vásárlás kedvéért indulnak útnak a piacra vasárnap reggel, sokkal inkább a találkozások lehetősége miatt nézelődnek az árusok között.

- Minden hétvégén felmegyek a piacra - mondta Tímár Orsolya mezőtúri lakos. Sokszor úgy indulok el, hogy csak szétnézek, főleg zöldséget és gyümölcsöt szoktam vásárolni. A piacon mindig összefutokok valamelyik ismerősömel, jókat beszélgetünk, engem mindig feltöltenek ezek a találkozások - mesélte a fiatal lány.

Megszűntek a piacok

Néhány évvel ezelőtt a jelenlegi nagy piactéren kívűl pénteki és keddi napokon működtek egészen kicsi piacok a város különböző részein. Kiskereskedők pakolták ki áruikat az Alsórészen, az Újvároson és az oncsai városrészen is. Mára ezek a körzetenkénti kispiacok teljesen megszűntek. Sok idős ember vette meg a lakókörzetében lévő árusoktól a szükséges termékeket, így nem kellett kerékpároznia, vagy buszoznia a központi piactérre.

Mára a hétvégi piac mondható a legzsúfoltabb, legnagyobb kínálatot nyújtó vásárnak Mezőtúron. A legtöbb lakos hétköznaponként, kedden és pénteken a munka miatt nem jár piacra. Ilyenkor főleg kisnyugdíjasokat látni az árusok között.

- A nagy vasárnapi piac nem volt mindig ilyen természetes Mezőtúron, mint manapság - mondta Rácz István egykori korsós mester. Az 1930-as 40-es években még a keddi és pénteki vásár volt a legnagyobb, leglátogatottabb a városban. Akkoriban a vasárnap volt az egyetlen pihenőnap a héten, melyet igyekezett mindenki a családjával tölteni. A piac egy fél évszázaddal ezelőtt nemcsak az adás-vételről szólt, de egyben ünnepnap is volt, "kosaras ünnepnek" nevezték. Az árusok akkor még a hazai termékeket értékesítették,  jómagam is árultam korsókat, háztartási edényeket, vajlingokat, amiket én készítettem. A helypénz, amit meg kellett fizetni az árusoknak nem volt jelentős összeg, könnyedén ki tudták fizetni a helybeli iparos - és kézműves mesterek, mezőgazdászok - folytatta.

Ma már a helypénz fizetése is nehézséget okoz a piacosoknak, a mezőtúri termelő, vagy kézműves pedig alig hozza ki portékáit, mert a járulékos költségek elviszik a kiárult kevéske hasznot. A kis virágárusok, vagy a túrót, tojást és tejfölt árulók, akik háztáji gazdaságukban termelték meg javaikat, szinte teljesen eltűntek a piacról. A kínai árusok viszont nemcsak a mezőtúri üzletekben, de a piaci standokon is egyre nagyobb teret vívnak ki maguknak.

- Férjemmel együtt a rendszerváltás után kezdtünk el piacozni, mert mindektten elvesztettük a munkahelyünket - mondta Aranyi Józsefné nyugdíjas piacos. Egyfajta kényszervállalkozásként kezdődött az egész. A 90-es évek elején még megérte árulni, mert volt fizetőképes kereslet, s az idegenből jött árusok, pl.: lengyelek, az akkori hiánycikkekel kereskedtek a túri piacon, tehát nem jelentett konkurenciát a helybelieknek. Felháborító, hogy manapság engedjük, hogy a kínai árusok halálraítéljék a magyar kereskedőket - tette hozzá.

Nemcsak az idegenből jött árusok, de az emberek elszegényedése is megnehezíti a piacosok sorsát. Nagyon sokan csak a háztartásbeli termékekre költenek, ruházkodásra, vagy szórakoztató cikkekre csak ritkán marad pénz.

-->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!