Orbán: megbomlott a közmegegyezés

— Milyen részvételi arányra számít a népszavazáson?

— Azt tudom, hogy mivel volnék elégedett. Egy demokrata nem lehet addig elégedett, amíg nem száz százalékos a részvétel. A világnak, amit húsz évvel ezelőtt elkezdtünk felépíteni, mégiscsak az volna a lényege, hogy ez a mi országunk, a számunkra fontos döntéseket pedig ne néhány önjelölt, vagy Moszkvából kinevezett döntéshozó erőltesse ránk, hanem mi hozzuk meg, közösen. Kifejezetten a múlthoz tartozónak érzem azt a logikát, amely lebeszélni akarja az embereket a részvételről. Ez a logika azt üzeni, hogy maradjatok otthon, hogy minél kevesebb igen legyen. Szerintem nem ez a jövő. Ellenkezőleg, úgy gondolom, a részvételre való buzdítás a mi közös világunk megerősítését szolgálja. Úgyhogy magas részvételt szeretnék, éjjel-nappal ezen dolgozom. Erre egyre több biztató jelet látok.

— Milyen következményekkel járhat ön szerint egy, a Fidesz számára sikeres népszavazási eredmény?

— Ennek a kampánynak számos tanulsága van. Az első, hogy bizony egészségesen rövid — három hétig tart. Ez éppen elég. Sőt, szerintem a parlamenti választási kampányokra sem kellene több időt hagyni három hétnél. Hogy milyen eredménnyel járhat a sikeres népszavazás? Én azt szeretném, ha március 9. után semmi sem lenne olyan többé Magyarországon, mint azelőtt volt. Jelenleg olyan országban élünk, ahol az emberek úgy érzik, ehhez a demokráciához nem sok közük van. Úgy vélik, négyévente egyszer kikérik a véleményüket, de azután négy évig várhatnak megint. Akármi történik is ez alatt a négy év alatt, kizsigerelhetik, kifoszthatják őket, az ország tönkremehet, nekik két választás között nem osztanak lapot. Ezt szeretném megváltoztatni, és arról szeretném meggyőzni a magyar választópolgárokat, hogy van közük a saját életükhöz két választás között is. A demokrácia maga ad ilyen eszközt a kezünkbe: sérelmes, igazságtalan, erkölcstelen, a korábbi megállapodásokat felrúgó kormányzati döntéseket hatályon kívül tudunk helyezni. Lásd: vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj. Az egészségünk és a tudásunk van olyan fontos, hogy mi döntsünk róla, ne a kormány, különösen akkor, ha úgy érezzük, a kormány rosszul döntött. Magyarországon a kormánydöntések hatályon kívül helyezésére indított népszavazás még nem volt. Ezért szerintem itt a demokrácia visszavételéről is szó van. Egy olyan jövő felépítéséről, ahol az embereket nem lehet szavazógépnek tekinteni, mert jogot formálnak arra, hogy beleszóljanak a saját sorsukba.

— Azon túl, hogy egy önök számára sikeres népszavazási eredmény jelzés értékű, önmagában semmire sem kényszeríti a kormányt. Létezik-e a Fidesznek bármilyen jogi stratégiája, amivel mégis megkísérli érvényesíteni a jelzés értékű népi döntést?

— A Fidesznek általában nincs jogi stratégiája, a Fidesznek emberi stratégiái vannak. A Fidesz nem jogi konstrukciókat szolgál Magyarországon. Fontos az alkotmány, amely a működési kereteket kijelöli, de minket nem az alkotmány izgat, hanem az az élet, ami az alkotmányos rend keretein belül zajlik. Meg tudnak-e az emberek gyógyulni, ha betegek, el tudnak-e menni orvoshoz, kapnak-e ellátást, képesek lesznek-e taníttatni a gyereket, ha az tehetséges és tanulni akar? Ezek a kérdések foglalkoztatnak bennünket, ezért a legfontosabb, hogy a három sérelmes döntést, a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat három igennel helyezzük hatályon kívül. Ettől a közmegegyezés helyreállítását is remélem, mert 2006-ban ezekben a kérdésekben közmegegyezés volt Magyarországon. A szocialista párt programjában, és a Fidesz programjában, valamint a nyilatkozatokban is az szerepelt — és a választók erre szavaztak —, hogy akármelyikünk alakít is kormányt, úgy oldjuk meg az egészségügy, az oktatásügy szervezését, hogy nem kérünk az Európában egyébként kivételesen magas adókon és járulékokon túl újabb hozzájárulást a polgároktól. Csakhogy megbomlott ez a közmegegyezés, mert a kormány egyoldalúan felrúgta a szerződést. Ennek a helyreállítását követelik most az emberek, és szerintem igazuk van. Közjogilag ennyi a népszavazás következménye, de hát a politika az nem a közjogról szól. A politika az emberi szándékokról és akaratokról szól. A népszavazást követően nem lehet úgy folytatni a kormányzást, ahogy a kormány tette azt eddig. Hogy a szocialisták milyen következtetéseket vonnak le magukra nézve a népszavazás után? Ezt magam is izgatottan várom. Szerintem ez összefügg majd a részvétel arányával. Minél többen és egységesebben mondanak véleményt, annál messzehatóbbak a politikai következmények.

— Az világos, hogy a Fidesz mire mond nemet, mit szeretne megváltoztatni a kormány reformelképzeléseiből. De mit szeretne helyette?

— Folyamatosan konzultálunk a legkülönbözőbb szakmai csoportokkal, a vállalkozóktól kezdve az egészségügyi dolgozókon át a pedagógusokig. A helyzet maga elfogadhatatlanul rossz. Ma az egészségügy kaotikus állapota miatt emberek halnak meg, emberéletekbe kerül a kormányzati alkalmatlanság. A helyzet rosszabb, mint volt, de ez nem jelenti azt, hogy ami volt, az jó lett volna. Tehát nem egyszerűen csak a káoszra kell nemet mondanunk, hanem a jövőről is gondolkodnunk kell. Nem kétséges: Magyarországnak népegészségügyi programra van szüksége. De az egészségügyet nem Budapesten, íróasztal mögött kigondolt, egységes mutatószámok szerint kell irányítani és finanszírozni. Figyelembe kell venni a helyi viszonyokat. Vannak olyan népbetegségek, amelyek az ország egyes területeit jobban sújtják, míg máshol jószerivel ismeretlenek. Semmiképpen sem egészségügyi finanszírozási nézőpontból kell kiindulnunk, hanem az ország és a nép valóságos egészségügyi helyzetéből, és testre szabott, területileg bontott programokat kell felépíteni. Ez a munka folyik, Mikola István irányítja, és mire eljön a választás, népegészségügyi programunk modernizált változata rendelkezésre áll majd.

— Egyre gyakrabban felmerül mind az MSZP-vel, mind a Fidesz-szel kapcsolatban, hogy a mostani helyett kompromisszumokra jobban hajló vezetésre volna szükség. El tudja-e képzelni, hogy 2010-ben nem ön lenne a Fidesz miniszterelnök-jelöltje?

— Természetesen el tudom képzelni.

— Mitől függ ez? Attól, hogyan alakul 2010-ig a politikai küzdelem, vagy az ön személyes elképzelései, ambíciói lesznek meghatározóak?

— Nézze, mi egy politikai család vagyunk. Több tízezer ember tartozik ehhez a politikai családhoz, és ha a tagokon túl a szövetségesek tagságát is ide vesszük, akkor az több, mint százezer embert jelent. Ez a politikai család a saját belső életére vonatkozó döntéseket maga hozza meg. Hogy mikor ki vezesse, milyen irányba, ezt a kongresszus, illetve a különböző, erre feljogosított testületek határozzák meg. Nem azért vagyok a Fidesz elnöke, mert erre kijelöltem magam, hanem azért, mert a Fidesz kongresszusa, a párt legszélesebb döntéshozó testülete, a párt tagsága megbízott ezzel a munkával. Ez így lesz ezután is. A párt maga fogja eldönteni, hogy mikor, ki, milyen hosszú ideig és milyen irányba vezesse a szervezetet. Egy dolog kétségtelen, hogy mi nagy néppárt vagyunk. Ezt a méretünk is mutatja, és a gondolkodásmódunk is. Mi nem jogi konstrukciókat, vagy politikai elméleteket állítunk magunk elé, hanem magát az emberi életet. Mi azt a kérdést tesszük fel, hogy hogyan élnek és hogyan akarnak élni Magyarország polgárai, és mi hogyan tudunk segíteni ennek érdekében. Rengeteg tehetséges ember gyülekezik a zászlónk alá, ami szerintem Magyarország számára nagy érték. Már bizonyított vezetők nagy számban találhatók a Fideszben, akár a miniszterelnöki munkára alkalmas vezetők is. Navracsics Tibortól kezdve Varga Mihályon át Kósa Lajoson keresztül Pokorni Zoltánig, hogy néhány nevet mondjak, de már a Rogán-féle nemzedék is itt kopogtat az ajtón. Ez jó hír, mert mindez Magyarországot erősebbé, tehetségesebbé teszi. A jó vezetés a siker egyik fontos előfeltétele.

— A Fidesz gazdasági elképzelések kulcsa az adócsökkentés, legalábbis az volt az előző választási kampányban. Most is az?

— Ma már mindenki egyetért abban, hogy az adók megölnek bennünket. Megölik a gazdaságot, elnehezítik a családok életét is. Magyarországon igazságtalan, családellenes adórendszer működik, mert nem veszi figyelembe, hogy ki mennyi embert tart el a jövedelméből. Ráadásul munkaellenes is, hiszen ahelyett, hogy segítené azokat, akik többet dolgoznak, valójában a magasabb adóval bünteti őket. Tehát az adórendszerre ráfér az átalakítás. De mégsem ez áll politikánk középpontjában, hanem a növekedés. Magyarországnak most komoly, a gazdasági válságot kezelni képes csomagot kell összeállítania. Ez a mi elképzeléseink szerint három elemből áll. Az első az adó és járulékok csökkentése, a második a költségvetési kiadások reálértéken, tehát inflációval megnövelt értéken történő befagyasztása, a harmadik pedig a bürokratikus akadályok és a korrupció gyors, jelentős visszaszorítása. Ha ez a három dolog egyszerre valósul meg, akkor megindul a gazdasági növekedés. Ráadásul oly módon, hogy közben a pénzügyi egyensúly is javul.

— Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc részvényprogramjáról?

— A mai magyar élet egyik legfájdalmasabb tulajdonsága, hogy a szavak elvesztették súlyukat. Itt már annyi pontot, programot hirdettek meg az elmúlt években! Száz lépést, meg tizennyolc pontot meg negyvennyolc pontot, az ember már nem is tudja ezeket észben tartani. A szónak, különösen a kormány szavának ma már semmiféle hitele nincs. Az emberek csak a tetteknek hisznek. A polgárosodást elősegítő programokat is akkor lehet majd érdemben minősíteni, ha tettek, kormányzati döntések, előterjesztések születnek, és megindul maga a program. Mindenesetre az fontos tapasztalat, hogy óvatosan kell bánni az állami vagyonnal, mert először is az országot már kirámolták azok a kormányok, amelyek a privatizációt állították a gazdasági programjuk középpontjába. A mostani kormány is ezt tette, a Medgyessy-kormány is ezt folytatta, és a Horn-féle időszakban is eladták a teljes magyar villamosenergia-rendszert, illetve erőműhálózatunkat. Magyarország ma kevés állami tulajdonnal rendelkezik. Ráadásul, amikor valamilyen osztogatás indult meg Magyarországon, akkor a szegények mindig rosszul, a gazdagok pedig mindig jól jártak. A spekulánsok paradicsomának bizonyultak az ilyen típusú kormányzati programok, úgyhogy kellő óvatosságot kell mutatnunk, nehogy véletlenül az ország gazdag emberei szerezzék meg messze áron alul a még állami tulajdonban lévő vagyont úgy, hogy közben a szegény emberek érdekeire hivatkoznak.

— Nap, mint nap közéleti botrányok követik egymást: korrupciógyanús ügyek, csalások… De mintha már immunisak volnánk ezekre…

— Szerintem ezek a botrányos és korrupciós ügyek nem maradnak következmények nélkül. A legsúlyosabb következmények az emberek fejében történnek meg. A korrupció ellepte a hétköznapjainkat, a kormányzati működést is, és onnan lefelé, a gazdasági életet is megfertőzte. Az emberek pontosan tudják, hogy a korrupcióért mindig a hivatalban lévő kormányt terheli a felelősség, hiszen neki állnak rendelkezésre azok az eszközök, amelyekkel gátat vethetne a jelenségnek. Az emberek ezt nem felejtik el. Ráadásul a jogrendszer sem felejt, Magyarországon a jogrendszer működtetésének megvannak a felelősei. Az, hogy most éppen nem működik, vagy időnként bántóan csikorgó hangokat hallatva indul, az nem marad így az örökkévalóságig. Ha lesz felelős kormány, amely a jogállamot komolyan veszi, a korrupciót vissza akarja szorítani, tisztességes, átlátható viszonyokat akar teremteni, akkor ezek a gépezetek hirtelen működésbe fognak lendülni, és egyetlen ügy sem marad földerítetlenül reményeim szerint. Hiszen jövőt nem lehet homokra építeni. Az olyan korrupciós ügyeket, mint amilyen most éppen a MÁV-Cargós, kétmilliárdos sikerdíj esete, szépen, higgadtan, nyugodtan fel kell deríteni, ki kell vizsgálni. A következő polgári kormánynak, ha közbizalomra akarja építeni a jövőt ezt a munkát el kell majd végeznie.

Bán János -->