Közélet

2008.02.22. 15:33

Újra bizonytalan a tűzkárosult család jövője

Amilyen reményteljesen alakult ez év elejéig a minden várakozást felülmúló emberi segítőkészség megnyilvánulásainak köszönhetően, olyan bizonytalan újra a december elején földönfutóvá vált besenyszögi család sorsa.

Bugány jános

Mint arról korábban már beszámoltunk, a két szülő gyermekeivel és a nagymamával együtt csodával határos módon sértetlenül menekült meg a tűzvészből, ám minden ingóságuk és értékük odaveszett a község határában rommá égett tanyán.  

Akiket rabul ejtett a természet

Kevesen akadnak manapság, akik még egy 80 négyzetméteres falusi kertes házban is bezárva érzik magukat. Feketéék azonban nem tagadják, elvágyódnak jelenlegi szállásukról. Aki ismeri őket, tudhatja, nem a nagyzási hóbort beszél belőlük. Nem támadtak hirtelenjében luxus igényeik, nem effélék miatt vágynak tágasabb otthonra, hanem a tanyasi élettér, a természet közelsége, no és nem utolsósorban az ehhez kötődő munkalehetőség az, amely egy életre rabul ejtette a családot. S bár a Millér partján fekvő ingatlan sáros időben szinte megközelíthetetlen, szinte nomád körülményei minden komfortot nélkülöznek, ráadásul a gyerekeknek iskolába indulva minden reggel bő húsz percet kell kutyagolniuk a legközelebbi buszmegállóig, mégsem cserélné el egyikük sem ezt a tanyát semmi másra.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem maradtak magukra a kilátástalannak tűnő helyzetben. A mindenét elveszített famíliának így mindössze egy hosszú hétvégét kellett abban a szolnoki szükséglakásban eltöltenie, amelyet a megyeszékhely első embere, Szalay Ferenc biztosított számukra a Széchenyi városrészben.

Innen ugyanis Besenyszög polgármestere, Balogh Zoltán közbenjárására egy üresen álló, ám kifogástalan állapotú és átmeneti otthonuknál jóval tágasabb házat kaptak kölcsön a községben. A költöztetésünket ezúttal már nem a speciális mentők, hanem egy helyi fuvaros intézte, ugyancsak ingyen és bérmentve. A cserével pedig mindenképpen jobban jártak, hiszen jelenlegi szállásukért nem kell bérleti díjat fizetniük. Így nagyjából fele annyiból jön ki annak fenntartása, mint amennyibe a széchenyis panelé került volna. Már az ünnepeket is az új helyen, nélkülözéstől mentesen töltötték és úgy tűnt, végre egyenesbe jöhet az életük. A folytatás azonban ismét kétségekkel és aggodalmakkal teli hétköznapokat hozott.

— Úgy nézett ki, hogy februárban beköltözhetünk a falu Fecskelyuk nevű részén álló szociális bérlakások egyikébe. Bár ez is átmeneti lehetőségként került szóba, ott éveket tölthettünk volna. Annyi időt mindenesetre biztosan, amíg sikerülne újjáépítenünk a tanyát — mesélte az édesapa. Fekete László ugyanis bevallotta, már mindannyiuknak nagyon hiányzik az a szabadság, amelyet korábbi otthonuk nyújtott. Ahhoz képest a mostani 80 négyzetméteres kertes házban bezárva érzik magukat.

— A tanyasi élet hiánya a gyerekeken látszik leginkább — kapcsolódott be a beszélgetésbe az édesanya. Becse Katalin szerint nyugtalanabbak a szokottnál és a hangulatuk sem a régi. Egyszerűen nem találják a helyüket ebben a környezetben — panaszolta. Persze valószínűleg a mi félelmeink is nyomot hagynak a kedélyállapotukon — vélekedett.
Mert Feketéék mostanában megint nem találják a kiutat szorult helyzetükből, miután kiderült, mégsem kaphatják meg soron kívül az ígért bérlakást.

— Várólistára kerültünk, amely egyelőre semmi jóval nem kecsegtet bennünket — folytatta a családfő. Közben az eredeti megállapodás szerint itt csak március végéig maradhatunk. Hogy utána mi lesz, azt még nem tudjuk. Csupán annyi biztos, hogy egy-két héten belül elkezdjük a tanya romjainak eltakarítását. Várhatóan ez is több hónapig tart majd. Aztán kezdhetnénk el az újjáépítést, de hogy miből... Elvégre a jövedelmünkből fenntartani is alig tudjuk magunkat. Úgy terveztük, megpróbálunk takarékoskodni, de a téli időszakban ez a szándék kútba fulladt. Márpedig a tulajdonostól annyi megértést, emberséget és segítséget kaptunk a történtek óta, hogy azt már végképp nem várhatjuk el, a kiadások egészét ő állja. Így viszont hiába a vágyakozás, pillanatnyilag elérhetetlen álomnak látszik, hogy belátható időn belül visszaköltözhessün a most még bombatámadás utáni állapotokat mutató épületbe.

Bugány jános Akiket rabul ejtett a természet Kevesen akadnak manapság, akik még egy 80 négyzetméteres falusi kertes házban is bezárva érzik magukat. Feketéék azonban nem tagadják, elvágyódnak jelenlegi szállásukról. Aki ismeri őket, tudhatja, nem a nagyzási hóbort beszél belőlük. Nem támadtak hirtelenjében luxus igényeik, nem effélék miatt vágynak tágasabb otthonra, hanem a tanyasi élettér, a természet közelsége, no és nem utolsósorban az ehhez kötődő munkalehetőség az, amely egy életre rabul ejtette a családot. S bár a Millér partján fekvő ingatlan sáros időben szinte megközelíthetetlen, szinte nomád körülményei minden komfortot nélkülöznek, ráadásul a gyerekeknek iskolába indulva minden reggel bő húsz percet kell kutyagolniuk a legközelebbi buszmegállóig, mégsem cserélné el egyikük sem ezt a tanyát semmi másra. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!