Közélet

2008.03.31. 18:49

Megélhetési nehézségekkel küzdenek az állatorvosok vidéken

Szép szakma az állatorvosoké, ám a kisebb településeken nem igazán lehet csupán a praxisból megélni. Az egyik lódoktorból például mezőgazdasági vállalkozó lett, míg a másik saját boltot nyitott, hogy ne haljon éhen.

D. Szabó Miklós — Békési Brigitta

— Korábban több állatorvos volt a településen, ma már csak ketten vannak, egyikük főállásban, másikuk részmunkaidőben — mondta a túrkevei Kovács Lajos.

— Sajnos húsz év után abba kellett hagynom a praxist 1994-ben — kezdte Dr. Szőllősi Kálmán, túrkevei állatorvos. — A haszonállatok száma ugyanis nagyon lecsökkent akkoriban, nem érte meg praktizálni. A rendszerváltás előtti, országosan tízmilliós sertésállomány négymillióra csökkent. A populáció fogyásával pedig a beteg állatok száma is jelentősen megcsappant. A kedvtelésből tartott állatok száma a közepes vagy nagyobb városokban nőtt, de falun nem meghatározó a számuk — folytatta. — Most mezőgazdasági vállalkozó vagyok, ez az év kicsit jobb volt a többinél, de állattartással így sem éri meg foglalkozni. Mangalica hízósertéseim voltak, de nem volt keletje. A magyar vásárlók előnyben részesítik az olcsóbb, külföldi termékeket. A saját állataimat, a pulimat természetesen magam gyógyítom. A kisebbik lányom pedig idén végez az agráregyetemen és folytatja majd a mezőgazdasági tevékenységet, átveszi a birtokot.

— Míg korábban egy istállóban száz darab szarvasmarha volt, ma a településünkön élő hatezer emberből alig akad egy, aki húsz állatot tart — számolt be Dr. Tóth István, kunmadarasi állatorvos. — Ugyanez a helyzet a sertéseknél. Nem izgulnak az emberek, hogy beteg lesz az állat, mert nincs is állat. Ha pedig nincsen beteg, nincs pénz sem. Legfeljebb porcelán lovakat lehet látni a házaknál, igazit nem nagyon. Inkább kisállatokat, kutyát, macskát, madarakat hoznak, kétszer teknősbéka is járt már itt. Aki anyagi megfontolásból megy állatorvosnak, az nagyon rosszul teszi, mert ebből nem fog meggazdagodni.

Dr. Tóth István azt is elmondta, hogy az egyetem elvégzése után üzemi állatorvosként dolgozott a termelőszövetkezetben, majd a rendszerváltás után magánállatorvos lett. — Nem kellett volna húsz évet tanulnom, mert ahhoz, hogy megélhessek, nyitnom kellett egy kis üzletet, ahol most boltvezető vagyok. Sikerült összeszednem egy köszvényt is, így rokkantnyugdíjasként fix jövedelmem is van, havi 40 ezer forint. Persze ebből még be kell fizetnem a 12 ezer forintos féléves kamarai tagdíjat havi lebontásban, bár állatorvosként alig keresek. Oltásokból egy évben egyszer elérem a havi 100 ezer forintos ''csúcsfizetést'' is, ez a maximum. Ha mázlim van, két hónapban egyszer szólnak, hogy oltani kell a palotapincsit vagy héthavonta egyszer lebetegszik egy malac. Egy oltás körülbelül háromezer forintba kerül ha szatyorba hozzák a kutyát, kiszállással együtt négyezerbe. Ha felírnám és nem magam adnám be a gyógyszert a beteg állatnak, szembesülve az árakkal, elmenne a kedvük a jószágtartástól az embereknek.

Ezek is érdekelhetik