Bárány óvta a káposztát

[caption id="" align="alignright" width="278"] Főtt a káposztás bárány
[/caption]Szeptember 13-án és 14-én immár második alkalommal rendezték meg a Káposztásbárány fesztivált. A programok sora szombaton reggel az örsi fürdőben kezdődött, ahol káposzta szobrász, gyaluló és vízi káposztafogó versenyeket rendeztek. Délután gasztronómiai szakmai tanácskozást tartottak, melyet állófogadás és gálaműsor követett. Vasárnap aztán a polgármesteri hivatal előtti téren megkezdődött a látványsütés és főzés, illetve a helyben készített ínyencségek kóstolása.

Szobrokat is készítettek a „kecskék kedvencéből”

A művelődési ház oldalában felállított asztaloknál káposztából kések segítségével ételszobrokat faraghattak a vállalkozó kedvű helyiek. Kétségtelen, hogy az egyik legjobban sikerült mű Jónás István keze munkáját dícsérte, aki egy falevelekkel és cigarettával díszített emberfejet készített.

— A fesztivál nevének kiötlésekor eredetileg birkáról volt szó — mondta el Hatta József, a település polgármestere. — Aztán mivel a bárány jobban összecsengett a káposztával, inkább ezt választottuk. Persze ez egy többszáz éves hagyományra utal, mivel örsi őseink káposztával társítva ették a birkahúst. Ennek a finom ételnek a receptje természetesen fennmaradt az utókor számára is. Annyira népszerű fogás volt, hogy lakodalmakban ez került a vigadó vendégsereg elé. Tavaly rendeztük meg először a fesztivált, nem titkoltan hagyományteremtő céllal. Az időpont is szándékosan esik az utószezonra, amikor a nagy nyári rendezvények sora már lezárul, hogy minél többen tudjanak eljönni hozzánk.

Az orrunk jelzését követve különleges ételekre bukkantunk. Így a felállított standokon bele lehetett kóstolni a káposztás lángosba, palacsintába valamint savanyú és édeskáposztás bárányba. Ez utóbbi egy igazi örsi különlegesség, amit a tiszaörsi Balkay Pál Szakiskola tankonyháján „kísérleteztek ki”.

— Az ötlet onnan jött, hogy legyen valami változatosság a káposztás ételek palettáján — avatott be a műhelytitkokba Zabolai Sándorné szakácsnő. — Ugye a lucskos káposztát mindenki ismeri. Ott sertéshús kerül az édes káposzta mellé. Ezen felbuzdulva mi a bárányhússal próbálkoztunk. Tavaly debütált ez a fogás, az összes adag elfogyott. Persze a tanulókkal a konyhán már előtte piciben leteszteltük az ételt, hogy biztos legyen a siker.

A nyárson eközben három bárány is sült egyidőben. Délben már a második adag került fel a nyársra, gondosan szalonnával tűzdelve, felrögzítve dróttal és rudakkal, hogy forgatás közben le ne pottyanjon. Jónéhány kíváncsiskodó vette körül a látványsütést, közben egyikük viccesen meg is jegyezte: „Aztán a kombinált fogó nehogy bennemaradjon a birkában, mert úgy nehéz lesz elrágni. Nehogy úgy legyen, mint ahogy azt az orvosok szokták csinálni mostanság.”

Eközben a háttérben egy nagy rekesz káposzta érkezett. A polgármesteri hivatal tövében gyülekeztek azok a párok, akik a káposztadobáló versenyen próbálták ki hajító és elkapó képességüket. A párok meghatározott távolságra álltak egymástól. Ha az oda és visszapasszuk sikeres volt, az egyik ember jó másfél méterrel hátrébb araszolhatott, így versenyben maradt. Nem volt nehéz megjósolni, hogy amint távolodtak egymástól a párok, annál több káposzta sínyli meg a nem éppen hétköznapi légi akciót. A győztes páros egyébként háromszor reptette meg oda-vissza a fejes káposztát sikeresen, utoljára mintegy 7-8 méterről.