Magára hagyott roma telep - mi változott a Dankó úton?

— Felénk se néz soha, senki. Se a nagy önkormányzattól, se, amíg volt, a kisebbségitől — mondják szinte egymás szavába vágva a cigányasszonyok a Dankó úton. Ez az egyik roma telep Jászapátin a kettőből. Hogy valami igazság lehet az asszonyok szavában, és ritkán tér be ide itt lakókon kívül más emberfia, azt az első pillanatban tapasztalható kíváncsiskodó, bizalmatlan szemlélődés bizonyítja. Ám aztán könnyen jön a szó, főleg amikor kiderül, beszélgetni jöttem. Kezdetben a panasz árad: nincs munka, a segélyt is szűken mérik. Ám az is hamar kiderül, hogy ha a szomszédos főúton baleset történik, akkor a telepen átvezet a kerülőút. Pedig a gyerekek gyakran az utcán játszanak. Azt elgondolni is szörnyű, mi történhetne, ha ilyenkor egyszer valamelyik nem figyel.

Sok múlik a személyes kapcsolatokon

Vajdát kinevezni nem lehet — állítja dr. Szarvák Tibor szociológus. A Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karának tanszékvezetője szerint egy társadalmi csoportban csak kinőhet egy olyan személy, akit a többség elfogad, és hallgat a szavára. Ezt a vezetőt aztán sokféle képpen nevezhetik, akár vajdának is. Az egyetemi docens ugyanakkor úgy látja, ma Magyarországon a cigányság társadalmi beilleszkedése olyan összetett folyamat, melyet egy személyhez még egy településen sem lehet kapcsolni. Ebben nagyobb szerepük lehet a kisebbségi önkormányzatoknak. A személyes kapcsolatokon ugyanakkor sok múlik. Ezt erősítette meg egy néhány éve a területfejlesztéshez kapcsolódóan végzett szociológiai kutatás is. A tapasztalatok szerint ugyanis ott volt eredményes az intézmények, a különböző szervezetek, kisebbségi és települési önkormányzat közötti együttműködés, ahol a személyes kapcsolatok is jók voltak.

A telep nem mindig volt magára hagyatott. Legalábbis ezt sejteti a jó pár házon ma is ott díszelgő tábla: „Tiszta udvar, rendes ház”. Ez még a korábbi kisebbségi önkormányzat kezdeményezése volt. A városban zajló virágos településért programhoz kapcsolódva hirdették meg az akciót a két roma telepen. A máig takarosabb házak, tiszta udvarok láttán úgy tűnik, nem is eredménytelenül.

— Néhány ezer forintot is kaptunk akkor — mondja az egyik ilyen táblás házban lakó Kállai József. A fiatalember éppen munkába készülődik. Délutános az egyik szomszédos település gyárában. Egy kis beszélgetésre azért szakít időt. Mint mondja az akkori kisebbségi önkormányzat elnöke, az azóta már elhunyt Farkas András rendszeresen megfordult a telepen. Akkor ültettek itt fákat, sőt kukát is kapott minden család, ingyen. Az utcában élők közül van, aki még arra is emlékszik, hogy egy játszóteret is terveztek a házak mögött. A területet megtisztították, ám megfelelő pályázati támogatás híján mindez csak terv maradt. Pedig akkor aligha kellene az útszélén játszani a gyerekeknek. A telepen azonban van, aki ezt is másképp látja.

— Az egyik kutya, a másik eb — kiáltja oda az egyik asszony, amikor az egymást váltó kisebbségi önkormányzatokra terelem a szót. A csoportban állók közül többen állítják, segítséget rendre csak egy szűk kör kapott a telepen élők közül.

Jászapátin ugyanakkor ma már nem csak a két telepen élnek cigányok. Sőt, akadnak utcák, ahol már több roma lakik, mint az egyik vagy a másik telepen. Az utóbbi időben pedig újabb cigány családok is betelepültek a városba.

— Vannak, akik száz romáról is beszélnek, ám nem ilyen nagy mértékű a letelepedés — állítja a polgármester. Szabó Lajos szerint, hogy egy-egy bevándorlót miként fogad be a város, az attól függ, mennyre illeszkedik be. A településvezető azonban nem titkolja, hogy érzékelhető némi fenntartás a romákkal szemben. Nem csak a néhány héttel ezelőtti hagyományőrző bálon kirobbant verekedés miatt. Korába ugyanis előfordult olyan eset a városban, hogy gyerekek dobáltak meg járókelőket, vagy éppen zaklattak időseket.

A gondoknak először az önkormányzat is úgy próbálta elejét venni, hogy néhány cigány embert alkalmazott egy fajta „közterület ellenőrként”, az iskolákban pedig szünetekben segítő pedagógiai asszisztensként. A polgármester szerint azonban igazán érzékelhető eredményt nem értek el. Most inkább a közterületet figyelő kamerákba bíznak. Egy jól működő kisebbségi önkormányzat tudná-e orvosolni a problémákat, arra egyértelműen se igent, se nemet nem mond a polgármester.

— Sokáig nem volt a városban kisebbségi önkormányzat. Amikor pedig lett, akkor sem minden roma támogatta Farkas Andrásékat. A többségi társadalomból azonban sokan elfogadták őket — mondja a polgármester. Szabó Lajos szerint ez oly annyira igaz, hogy ha nem változik meg a kisebbségi választások rendszere, akkor a cigány önkormányzatban sem lett volna váltás 2006-ban.

Korábban ugyanis bárki szavazhatott a kisebbségi önkormányzat jelöltjeire is. Hogy ki voksolt, azt persze nem lehet tudni. Ám az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy Farkas Andrásra és a vele együtt tevékenykedőkre nem romák közül is sokan szavazhattak. A legutóbbi választásra azonban teljesen átalakult a rendszer. Jelölt, de még választó is csak az lehetett, aki előzőleg felvetette magát a kisebbségi választói névjegyzékbe. Így sokan mondhatni előkampányba kezdtek, hogy támogatóik biztosan a szavazók között legyenek. Az addigi elnök azonban bele sem fogott ebbe a szervezésbe. Inkább a megyei közgyűlésben vállalt szerepet. Hogy miért, arra csak Farkas András tudna felelni, ám ő néhány hónapja elhunyt.

Most már kisebbségi önkormányzat sem működik a településen. A 2006-ban megalakult testület ugyanis feloszlott. Elnökét szerettük volna megkérdezni, ám nem sikerült utolérnünk.

Szabó Lajos polgármester szerint bizonyos szempontból mindenképpen megérzi a város egy jól működő kisebbségi önkormányzat hiányát. A korábbi testület ugyanis rendszeresen pályázott, és gyakran nem is eredménytelenül. Az elnyert forintok pedig nem csak a kisebbséget segítették, de a város javát is szolgálták.

-->