Közélet

2009.04.17. 15:47

Nagy úr gyermekkora óta tudja, nagy úr a muszáj

Régi igazság: vannak született vesztesek, akik minden helyzetben árnyékos oldalra kerülnek. Közéjük tartozik a hetvenhez közeledő Nagy Mihály is.

D. Szabó Miklós

Nagy Mihály — akit tiszteletből, és nem élete alakulása okán Nagy Úrnak is nevezhetnénk — 1941. augusztus 20-án született Kenderesen.

Élt ő már Bánhalmán és Budapesten is, de most éppen Kunhegyesen lakik, albérletben. A szülei a kormányzónál szolgáltak: az apja lovász, az anyja szakács volt.

Iskolái után 1963-ban nősült, a frigyből egy lány született. A házasság azonban megromlott, és Mihály Pestre költözött, ahol éveket húzott le fizikai munkásként. A sorsa 1973-ban változott ismét: Kunhegyesen járva találkozott egy asszonnyal, aki húsz évig az élettársa lett.

Először albérletbe költöztek, majd vettek egy házat 1978-ban, sőt 1980-ban épített egy újat is. Hogy miből? Egy műszak helyett kettőt húzott le: amikor az állami gazdaságban végzett, kezdte a malachizlalást a tanyáján.

Se nappala, se éjszakája nem volt, viszont így tudtak máról holnapra jutni. Válás előtt eladták az új házat 1,3 millióért, ezt felezték meg. Ám az asszony egyre többet követelt, s mire ketté vált az életük, Mihálynak havonta 35 ezer 600 forintot kellett letennie volt párja asztalára.

Igen ám, de csak 11 ezer 900 volt a havi keresete, ezért egyszerre nem bírta kifizetni. Emiatt a régi házat is elárverezték, a pénz az ex-Nagynéhoz került, így a férfinak újból költöznie kellett.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Mihály egyik ismerőse, Lukács Attila, aki egyedül élt egy három szobás lakásban, hallott barátja helyzetéről, és odahívta maga mellé. Meg azért is, mert Attila akkoriban már sokat betegeskedett, és úgy volt vele, jó, ha egy betegre ránéz valaki.

Eltelt hat év. Attila közben elveszítette a lábát, s ekkorra már többször feküdt a kórházban, mint odahaza. Ám amikor hazatért, Mihály mindig gondoskodott róla. A támogatásért cserébe készíttettek egy végrendeletet, miszerint Attila halála után annak házrésze a gondozóra, Mihályra száll. Amikor Attila meghalt, a két tanúval aláírt papírral Mihály felkereste a közjegyzőt.

— Nagy valószínűséggel nem érvényes az irat, mert maga írta. De tudja mit? Vigye bíróságra az ügyet, hátha lesz foganatja — tanácsolták Mihálynak. Ám nem lett foganatja. A bíróság két tárgyalást követően meghozta a végzést: a ház a törvényes örökösöké, és Nagy Úrnak ki kell költöznie.

— Ezt is megértettem, hogy mint annyiszor, újra veszítettem. Csak azt nem értem, hogy miért jött az örökös az egyik hajnalban karhatalommal hozzám. Azonnal pakolnom kellett, pedig a 30 napos határidőig még több nap volt hátra. Komolyan mondom, mint egy tolvaj, úgy mentem el a szomszédok előtt, pedig én nem tettem mást, csak segítettem egy szerencsétlen, magányos embernek — állítja.

Azóta újból albérletben él, 49 ezer a nyugdíja, ebből fizeti a lakbért, a temérdek gyógyszert, mivel időközben három infarktuson esett át. A legnagyobb kincse tíz családi fénykép, melyek egyszer majd a koporsójába kerülnek.

A képen: Nagy Mihály mindig megélt kevés élelemből is, de mindennapjaihoz ma már egy tálca gyógyszer is szükséges

NÉVJEGY
Név: Nagy Mihály
Született: Kenderes, 1941. 08. 20.
Foglalkozása: állatgondozó
Családi állapota: elvált
Gyermeke: egy
Barátok: nincs
Hobbi: Új Néplap; 3 kutya

D. Szabó Miklós -->

Címkék#Kenderes

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!