Közélet

2013.01.04. 17:33

Hárommillió kilométer után úgy döntött: végleg leparkol

A nyolcvanéves szolnoki oktató elárulta, hogyan tanulhat meg bárki könnyedén vezetni. De hogy jön a rutinpályához a sör?

Szoljon.hu

Fotó:

Kétezer tanítvány és közel hat évtizedes munka után döntött úgy Szolnok legidősebb gépjárművezető szakoktatója, Tóth Sándor, hogy március végén végleg leparkol. A nyolcvanéves szolnoki oktató elárulta,
hogyan tanulhat meg bárki könnyedén vezetni. De hogy jön a rutinpályához a sör?

– Pontosan emlékszem a napra, amikor 1958. április elsején elkezdtem az oktatást az akkor még létező Magyar Honvédelmi Szövetségnél – emlékezett vissza a kis, Besenyszögi úti gyakorlópálya előmelegített irodájában a nyolcvanévesen is kifogástalan memóriával megáldott
Tóth Sándor autóvezető szakoktató.

– Azóta persze már jócskán megváltozott a szakma. Akkoriban, ha keresztülmentünk a városon, jó, ha három-négy autóval találkoztunk,
az már bizony csúcsforgalomnak számított. Az első gép, amivel oktattam, egy GMC teherautó volt, amit még az amerikaiaktól kaptunk ajándékba a világháború után. Aztán jöttek a százlábú Zilek, száz kilométeren száz
litert fogyasztva. Más világ volt – mesélt a sok mindent megélt szolnoki autós oktató.

A szolnoki Index Autósiskola veteránja úgy számol, körülbelül kétezer tanítvánnyal volt dolga az évtizedek során. Olyan legendákat is ő tanított meg az autóval bánni még a hatvanas években, mint az olimpiai bajnok szolnoki pólósok, Boros Ottó és Kanizsa Tivadar.

– Rengeteg minden változott mára, az oktatás mikéntje és a körülmények is. Egy valami azonban a régi: akkor is tiszteltem és most is tisztelem a tanítványaimat. Mindig igyekeztem az autóban olyan légkört teremteni, hogy lehessen tanítani és tanulni – magyarázta titkait a legnagyobb rutinnal rendelkező szolnoki oktató, aki elmondása szerint mindig türelmesen állt tanulóihoz.

– Soha, senkinek nem mondtam, hogy hagyja abba, mert alkalmatlan a vezetésre. Még annak a mezőtúri hölgynek sem, aki ötödször is megbukott a vizsgán, és még a pályaalkalmasságira is felment panaszkodni. Végül azonban ott is nekem adtak igazat – mesélte nevetve.

Tóth Sándor szerint a vezetésben az a jó, hogy bárki megtanulhatja nemtől, kortól és bármi mástól függetlenül.

– Két dolog kell csak hozzá: pénz és idő – sorolta a nyolcvanéves mester. A nyolcadik ikszhez közelítő tapasztalt oktató a kilencvenes években saját autósiskolát alapított, ebből azonban néhány év múlva kiszállt, mert a sok adminisztráció és papírmunka elvette az idejét a fontosabb dolgoktól, tehát a tanítástól. Csakhogy ez utóbbit sem lehet örökké csinálni…

– Elhatároztam, hogy idén március 31-én, a nyolcvanadik születésnapommal egy időben elbúcsúzom a szakmától. Mert bár ugyan ez a mindenem, az életem legalább kétharmadát lényegében a volán mögött éltem le, ráadásul teljesen balesetmentesen, azonban egyre inkább úgy érzem, hogy nem ártana már pihenni egy kicsit. Nagyjából hárommillió kilométer után mire vágyhat még az ember? Van egy kis cserháti nyaralóm, talán ott fogok több időt tölteni a visszavonulás után – árulta el terveit az öreg mester, aki még ma is kikapcsolódásként fogja fel, amikor este behuppan a kocsiba, és egy szusszal levezet Debrecenig, ahol fia él.

Az idős oktató soha nem akart, és soha nem is tudott elszakadni a volántól. – Hogy mi a titkom? Talán a sör – jelentette ki magabiztosan
egy alig észrevehető, szája szegletében bujkáló mosoly kíséretében. – Halkan megsúgom: minden nap végén, amikor hazamegyek, megiszom egy jó korsónyi sört. Természetesen csak akkor, ha tudom, hogy aznap már nem dolgozom, és nem is vezetek…

Tanítványa szerint kellően határozott

– Maximálisan felkészült, roppant tapasztalt és kellően határozott – fogalmazta meg véleményét Szekeres Szabolcs, az egyik tanítványa Sanyi bácsiról. – Azért szeretek vele gyakorolni, mert a felesleges sallangok helyett arra tanít meg, amit valójában tudni kell az autóvezetésről. Határozottan szól, ha hibát követ el az ember. Mit is mondhatnék még róla? Mindenkinek csak ajánlani tudom – tette hozzá a szolnoki fiatalember. Csakhogy Sanyi bácsi elhatározta, hogy befejezi… Szerintem óriási veszteség lenne, ha valóban befejezné tavasszal – mondta mesteréről mosolyogva a fiatal tanítvány.

Szoljon.hu -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!