Közélet

2013.01.09. 18:15

Különleges katonai emléktárgyakat gyűjt az abonyi férfi

Markó Ferenc gazdag gyűjteménye nagy részét első és második világháborús katonai tárgyak, fényképek, iratok teszik ki.

Szoljon.hu

Fotó:

Az abonyi Markó Ferenc sokféle régiséget gyűjt, a varrógéptől kezdve a monogramos tégláig. Gazdag gyűjteménye nagy részét azonban első és második világháborús katonai tárgyak, fényképek, iratok teszik ki. Köztük is egyedülálló a tüzérségi lőszerhüvelyekből készült emléktárgy-kollekciója.

Még egy ilyen gyűjtemény nincs

– A két legrégebbi emléktárgyam még az osztrák-magyar monarchiabeli boldog békeidőkhöz kötődik, 1891-92-es gyártási idővel –  mutatja a különlegességeket Markó Ferenc. Az amúgy civilben vízépítő üzemtechnikus, magánvállalkozó asztalán számtalan olyan katonai emléktárgy sorakozik, amelyek az első és második világháborúhoz kötődnek. A katonák kint a fronton a családjuknak, hozzátartozójuknak, kedvesüknek készítették ezeket, általában tüzérségi vagy légvédelmi lövegek hüvelyeiből. Ahogy a gyűjtő fogalmaz: ehhez hasonló díszített hüvelyekből még egy ilyen gyűjtemény nincs, mind egyedi gyártású darab.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Markó Ferenc a gyűjteményével Fotó: Mészáros János
[/caption]

Nézzük az asztalon álló különlegességeket, s megcsodáljuk a katonák leleményességét, kézügyességét, akik ezekből a löveghüvelyekből ilyen különlegességeket alkottak. Vannak köztük egyszerűbb és mívesebb kidolgozásúak, de mind arról árulkodik a honvágyon túl, hogy a bakák szerettek volna ily módon is maguk után hagyni valamit.

Vasból készült emlékrózsa a kedvesnek

– Az első világháborús időszakra főleg a rózsa- és egyéb növényi minták, állatábrázolások, ágyúrajzok a jellemzők, de van egy olyan különlegesség is, amelyen egy csatajelenet látható. A második világháborúsok pedig általában emlékként készültek valakinek Oroszországból – magyarázza Markó Ferenc, miközben sorra mutatja a készlet darabjait. Egyiken egy katona a védőszentje előtt térdel. Másutt a magyar királyi címer is megjelenik, vagy éppen egy kuriózum: 1942-ben az ilovszkojei katonai repülőtéren készítette egy katona, rajta bombázógéppel, amely attól lett különlegesség, hogy ezen a repülőtéren szolgált Horthy István kormányzóhelyettes, s itt érte a végzetes repülőbaleset. Vannak itt hamutálak, öngyújtók, tollak lőszerhüvelyből, mívesen megmunkált, vasból készült emlékrózsa a kedvesnek 1914-ből a frontról – mind a katonák leleményét, kézügyességét dicséri.

A régiségek javát – melyek száma közel 1500-ra rúg, s javarészük katonai emléktárgy – börzéken, piacokon, interneten és cserebere útján, illetve MÉH-telepeken gyűjtötte össze Ferenc. 

Gyűjteményének természetesen csak töredékét láttuk, többek között azért is, mivel mindig úton van egy része, mivel barátok, ismerős gyűjtők rendszeresen kölcsönkérnek belőle kiállításokra. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár első világháborús kiállításon is szerepeltek a tárgyai, meg is kapta érte többek között az egyik leggazdagabb gyűjteményért járó oklevelet.

Megelevenednek a tárgyak, az emlékek

Eközben újabb háborús emléktárgyak kerülnek elő a dobozokból: köztük olyan csajka, amely egy magyar hadifogoly katonáé volt, aki 1944. december 13-án esett fogságba Bujáknál, és utána felsorol tizennégy települést a csajkába vésve, ahol őket az oroszok végighajtották. Egy ilyen csajkának a piaci értéke 10 és 15 ezer forint között van, teszi hozzá Ferenc, miközben első világháborús gázhengertokot, majd magyar légvédelmi tokot mutat. Mint megtudjuk, ez utóbbit becenevén zsírosbödönnek nevezték, s bizony ebben „funkciója” megszűnése után tárolhattak bármit. Van, akinek a mai napig ebből van a postaládája.

S még nincs vége: a papír alapú emlékek között láthatunk faragott és tölgyfakéregből készült tábori levelezőlapot, vagy éppen a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének ritkaságszámba menő eredeti iratait. Köztük a Vörös Hadsereg Tengerészdandár kocséri parancsnoksága helyzetjelentését az 1919. május 20-i Tiszavezseny-Tiszavárkony térségi román ellentámadásról, amelyben a románok bosszúból 72 ágyúlövést adtak le Tiszavárkonyra...

Szinte megelevenednek a tárgyak, az emlékek. Mindegyik mögött hús-vér emberek álltak egykoron, akik közül sokan nem térhettek haza a frontról. Miközben a gazdag gyűjteményt nézem, eszembe jut Marlene Dietrich fájdalmasan szép dala: Hol vannak a katonák, kik harcoltak sok éven át...?

A roncskutató egyesületbe is belépett

A történelem szeretete mindig is megvolt Markó Ferencben. Az általános iskolában a meghirdetett Rákóczi-szabadságharc versenyre írt dolgozatával hatodikosként sikerült egy előkelő 2. helyet megszereznie. A szolnoki vízügyi szakközépiskolában pedig előfordult, hogy a tanár helyett – ha megkérte rá – Ferenc tartotta meg az órát. Történelemből dicséretes ötössel végzett, s a kimagasló történelemérettségiért megkapta a Lenin művei című könyvet... Aztán ahogy elkezdett dolgozni, már inkább a régészkedés felé kezdett „elhajlani”. A katonai tárgyak gyűjtése igazán akkor érkezett el, amikor belépett a Magyar Roncskutató Egyesületbe, amelyet a szolnoki roncskutató, a repülőmúzeum munkatársa, Magó Károly neve is fémjelez. A mai napig egyre csak gyarapodnak a katonai tárgyai, csak egyvalamit hagyott ki közülük, a lőfegyvereket a velük járó procedúra miatt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!