Nem mindennapi gyűjteménye van a hölgynek

– A magam részéről így járulok hozzá a Jász Világtalálkozóhoz – mondta Rozi néni, amikor a gyöngyökből kirakott címereket mutatta meg. – Tavaly novemberben kezdtem el a munkát és négy - öt hónapon át készültek a darabok. Egyszerűen csak jött az ötlet, hogy ha már Jászberényben szervezik meg az idei világtalálkozót június végén, akkor miért ne járulhatnék hozzá én is valamivel. Először még úgy volt, hogy kiállítás is lesz az elkészült darabokból. Ez ugyan nem valósult meg, a szervezők azt mondták, hogy nincs elég hely a munkák bemutatására. Mégis úgy néz ki, hogy az egyik jászberényi könyvesbolt kirakatában a világtalálkozó idejére helyet kaphatnak a gyöngyös címerek. Remélem, valóban sikerül bemutatni.

Rozika nénit nem csak Jászberényben ismerik sokan, de az ország számos pontjáról gyakorta keresik. Az idős hölgynek ugyanis nem mindennapi gombgyűjteménye van. A gyűjtemény megszámolt készlete 515 ezer 500 darab, de még legalább további 300 ezer darab van, amit még soha nem számoltak össze, csak Rozika néni becsülte fel mennyiségüket.

– Legalább ötven éve, hogy gyűjtöm a gombokat – mondta – , azt követően pedig, hogy nyugdíjba jöttem, elkezdtem képeket készíteni belőlük. Egyfajta megnyugvást, kikapcsolódást ad számomra, hogy amikor szabadidőm van ezzel foglalkozom. Különösen azóta jelent sokat számomra, hogy hét évvel ezelőtt egy komoly betegség kapcsán megműtöttek. Úgy gondolom, hogy a felgyógyulásomban is sokat segített, ez a kikapcsolódási forma. A hosszú téli esték rendkívül egyhangúak és unalmasak volnának, ha nem tudnám elfoglalni magam. Persze, ne gondolja senki, hogy emiatt háttérbe szorítom a házimunkát. Élem a nagymamák életét, elvégzek a ház körül, foglalkozom az unokámmal, amikor pedig este van időm, foglalkozom a gombok rendezésével, gombképek készítésével, az utóbbi időben pedig a gyöngyből készülő címerek kidolgozásával.

Az életvidám, mindig mosolygós, tettre kész idős hölgy sok viszontagság után került Jászberénybe hadiárvaként 1947-ben. Családja a délvidéki Bácstopolyáról származik. Rozika néni már Szolnokon született. A mai napig emlékszik, pedig csak négyéves volt, amikor édesapját a területet elfoglaló szuronyos szovjet katonák elvitték. Akkor látták utoljára. Végül Jászberénybe került nevelőszülőkhöz. Az általános iskola után kereskedő, boltvezető szakmát tanulta ki. Dolgozott eladóként azután később boltvezetőként számos üzletben. Két fia született, egy unokája van.
– Mindig új ötleteket valósítok meg, s mivel nem csak nekem, de nagyon sokaknak tetszik az, ahogyan a gyöngyöket egy-egy város címerévé kivarrtam, tovább folytattam a vállalkozást. Így már a jászkürtöt, és a magyar címert is elkészítettem. Ezekben a hetekben szülővárosom tiszteletére Szolnok címerét is elkészítem hasonló technikával. Sokan azt hiszik, hogy ragasztom a gyöngyöket, s nagyon meglepődnek, amikor elmondom, hogy minden egyes szemet rávarrok a sablonra. Mivel általában rendkívül aprólékos kidolgozottságú a legtöbb jász település címere, nekem is nagyon oda kellett figyelni, hogy ezekhez méltó legyen az a munka is, amit kiadok a kezemből.

Nem tett le a gombmúzeum ötletéről
– Az egész világon is egyedülálló volna, ha Jászberényben, vagy a Jászságban egy gombmúzeumot lehetne létrehozni – vélekedik Rozika néni. – Nincs már más kívánságom az életben, de szeretném, ha ez az álmom egyszer valóra válna. Sok százezer szebbnél szebb apró használati tárgyról van szó, ami évtizedek alatt gyűlt össze. Úgy vélem, jó volna, ha egyszer ezt egy állandó kiállításon is be lehetne mutatni – osztotta meg velünk elképzeléseit Sinka Istvánné „Gombos Rozi”.