Közélet

2013.08.30. 15:17

Testvérként tekintenek egymásra

Ötvenöt évvel ezelőtt végzett Jászapátin az a gimnáziumi osztály, amelynek tagjai a hétvégén gyűltek össze a Széchenyi István Gimnázium épületében, hogy immár sokadik alkalommal találkozzanak egymással, és felidézzék a réges régen együtt töltött éveket.

Szoljon.hu

– Gyerekek, játszótársak voltunk, amikor 1954-ben beültünk a gimnáziumi iskolapadba – emlékezett vissza Nagy Gellért, aki hosszú évek óta szervezi egykori osztályuk találkozóit. – Amikor 1958-ban végeztünk, már fiatal felnőttként bárátokká váltunk, sőt testvérként tekintettünk egymásra.

Három osztály volt az évfolyamon, egy fiú és egy leány osztály, illetve a hétvégén találkozó cések, ahová fiúk és lányok vegyesen kerültek – összesen harmincan. Osztályfőnökük Kiss István volt. Jó példa arra, hogy mennyire tisztelték és szerették osztályfőnöküket, hogy amikor hét évvel ezelőtt Székesfehérváron utolsó útjára kísérték, az egykori osztályból tizenöten ott voltak temetésén. Az első osztálytalálkozójukat a tizenöt éves évforduló apropóján szervezték meg, melyet azóta minden ötödik évben újabb követ, ráadásul közben időről időre összejönnek egy-egy baráti összejövetelen is. Az utóbbi években leginkább a nyugdíjba vonulás ad lehetőséget az osztálytársaknak a találkozásra.

– Leginkább a Jászságból érkeztek a diáktársak osztályunkba, de a kistérségen kívül is elvetődtek társaink az ország számos szegletébe. Most is jöttek Budapestről, Nyíregyházáról, Tiszaújvárosból, Gödről, Gyöngyösről, Egerből, Óbarokból és Tápiószeléről is. Alapvetően meghatározó volt életünkben a gimnázium négy éve. Azt nem mondom, hogy éltanulók lettünk volna, ugyanakkor egymásért mindent megtettünk. Később pedig az életben is megálltuk a helyünk, hisz orvosok, mérnökök, gazdasági szakemberek kerültek ki a padsorokból – sorolta Nagy Gellért.
Akkoriban az életet még a fiatalok derűjével és lendületével élték meg.
– Tizenöt, tizenhat éves fejjel értük meg az ''56-os forradalom eseményeit is. Gyerekként, itt vidéken főként arra emlékezünk vissza, hogy két hétig iskolaszünet volt abban az időben. Egy focimeccs után épp az árokparton pihentünk, amikor a városon harckocsik, orosz csapatok vonultak át. Gagyogtunk már valamit oroszul így megkérdeztük tőlük, hogy tulajdonképpen hová is tartanak ennyien.

A válasz egyszerű volt, mert azt mondták a katonák, hogy nagy gyakorlatra mennek a fővárosba... Csak később értettük meg, hogy mit is jelentett a „gyakorlat”.

Az összetartó csapat egy életen át megmaradt, ha pályájuk során találkoztak, vagy segítségre volt szükségük, az egykori osztálytársakra bátran számíthattak, mindig volt segítség. A hétvégén pedig újra diákokká váltak néhány órára.
– Mindig örömmel és nosztalgiával emlékezünk a diákévekre, a diákcsínyekre. Ha kellett nagyon keményen tudtunk tanulni, de arra is volt példa, hogy az egész osztály inkább vágyott az udvarra, a sportpályára, mint a tanterembe – tanáraink pedig tudták ezt. Még egy-egy történelemórát is feláldoztak mondjuk egy jó focimeccsért, ha azt célravezetőnek találták. Persze a következő  órán keményen bevasalták rajtunk az összes elmaradt anyagot, s talán dupla annyit kellett tudni mint máskor– mesélték a történeteket az egykori diákok.

Egykori tanáraik közül immáron csak dr. Győri Gyula köszönthette az egykori nebulókat, a gimnázium jelenlegi tantestülete nevében pedig dr. Wirth István igazgató tette ugyanezt. Az 1958-as IV. C diákjai közül hatan már soha nem köszönthetik társaikat. Az elhunyt osztálytársakra egy-egy gyertyával emlékeztek a találkozón, majd az iskolai „osztályfőnöki órát” követően egy kellemes ebéd mellett idézték fel a több mint fél évszázad történéseit.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!