Közélet

2015.05.17. 13:00

A mesterszakács azt is elárulta, mik kerülnek a miniszteri tányérokra

Törjék Attila mesterszakács minisztereknek ugyanúgy szeret főzni, mint a Campus diákjainak vagy éppen a családjának. Bár a lánya leginkább a nagyi főztjét kedveli.

Joó Zsuzsa

Törjék Attila mesterszakács nemcsak egy olimpiai aranyérem tulajdonosa, de az Auguste Escoffier francia gasztronómiai lovagrend tagja is. Minisztereknek ugyanúgy szeret főzni, mint a Campus diákjainak vagy éppen a családjának. London-chicken helyett az Ati-chickennel csábítja el családját, bár a lánya leginkább a nagyi főztjét kedveli.

Egyszerre parkol le autónk a csendes, zöldellő szolnoki utcában lévő ház előtt. Délután öt óra jócskán elmúlt.
– Uh – sóhajt egy nagyot Törjék Attila. – Pedig nagyon siettem. Remélem, Zsuzsi itthon van.
A házigazda beljebb invitál, felesége, Zsuzsa az előszobában fogad bennünket, ő is nemrégen érkezett.

– Ilyen rohanás minden hétköznapunk. Most, hogy két helyen dolgozok, még a szombatok is munkásak – mondja a mesterszakács. A konyhában ülünk le, kezünkben capuccinóval. Jól esik mindenkinek egy kis pihenés, csevegés. Ma este úgy tűnik, nincsen vacsora-főzés.

– Hétvégén annál inkább! Nem csak a férjem, én is gyakran fogom kezembe a fakanalat, de inkább csak a magyaros, hagyományos ételeket készítem. Attila pár éve még próbálkozott különlegességekkel, például narancsos hússal. Hát, udvariasan megköszöntük, majd mondtuk, máskor inkább ne fáradjon ilyennel... Lányom kedvence viszont a mama és nem az apa főztje – árulja el Zsuzsa.

Attila hozzáfűzi, nagyon emlékszik arra, amikor a lánya megjegyezte neki egy finom ebéd után, hogy „jó-jó, amit főztél apa, de a menzai azért jobb...”. Ekkor rájött, a gyerekeknek nem kellenek nagy kunsztok.

– Az ilyen „hajlamaimat” akkor élem ki, amikor egy-egy neves, ismert embernek kell főznöm. A jövő héten például egy miniszternek.

Persze, szeretnénk a kulisszák mögé kukkantani, kifaggatjuk hát a séfet, mik kerülnek a miniszteri tányérokra.

– Például kakaós szürkemarha-bélszín és mángoldos boros harcsa haltej paprikással. Jól hangzik ugye?

Hát... nem is tudjuk, mi, lányok hümmögünk inkább. Nem rossz a brassói sem.

Zsuzsa elmeséli, lassan már 25 esztendeje házasok Attilával, két gyermekük született, akik lassan kirepülnek otthonról.
– Házassági évfordulónkat természetesen egy étteremben ünnepeljük meg. Mert jó érzés, ha végre nem én főzök, hanem engem szolgálnak ki. Szolnokon is vannak remek éttermek, igazi gyöngyszemek – bólogat Attila.

– Amikor jöttek a férjem sikerei, amikor olimpiai első helyezett lett, majd a baseli világkupa győztese, felmerült, hogy kimegyünk külföldre. De a gyerekek akkor még suliba jártak, nem akartam itthagyni hazánkat. Most változott a helyzet: én lettem nyitottabb az utazásra, a párom meg maradna.

Így hát egyelőre a Törjék család marad a megyeszékhelyen. Csendesen, allűröktől mentesen élik életüket.

– Kedvenc helyünk például az udvarunk hintája. Beleülünk és órákon keresztül olvasgatunk (Attila természetesen gasztrokönyveket), kávézunk és figyeljük a fekete rigókat, akik valahol itt fészkelnek.

Gondolatban elkalandozunk Szolnoktól, az udvartól és a rigóktól, már a lottó ötösnél tartunk. Vajon ki, mire költené a milliárdos nyereményt?

– Nyitnék egy bisztrót a városban. Nem is egyet, többet! – ábrándozik Attila, majd elmagyarázza, olyan kis vendéglátóhely lenne ez, ahová nem ciki csak egy pohár limonádé mellé leülni, de ahol mindig friss ételeket lehetne kapni, szolíd áron. És persze udvarias lenne a kiszolgálás, mert az elengedhetetlenül fontos.

– Én pedig, mint ráérős feleség ezekbe a bisztrókba járnék... – nevet össze a házaspár.

Oklevelek veszik körül őket

Az olimpai bajnoki aranyéremet 2008-ban szerezte a szakácsolimpián Törjék Attila mesterszakács. A versenyt Erfurtban rendezték.
– Egyéni kiállítóként vettem részt az olimpián, ahol aranyérmet nyertem olyan gasztronómiai nagyhatalmak között, mint Kanada, Svájc, Svédország, Szingapúr – idézi fel a sok évvel ezelőtti eseményeket Attila, aki a klasszikus hidegkonyhai kategóriában tette próbára tudását. Díszmunkája, melynek a Vonzás nevet adta, halból készült.
– Sokat tettem azért, hogy idáig eljussak, tizenhét éves koromban már Németországban dolgoztam, de más „praktikát” is bevetettem: a verseny előtt minden magyarok sámánjától, táltosától kértem és kaptam áldást – meséli otthona konyhájában, melynek falán ott lóg egy-két bekeretezett oklevél, egykori nívós gasztronómiai vetélkedések emlékei.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!