Közélet

2016.01.14. 11:03

Ahol a ház ajtaja még mostanság is nyitva maradhat

Néptelen utcák fogadnak bennünket hétköznap kora délután Kuncsorbán. Ilyenkor mindenki megy a dolga után – mondja egy anyuka, aki épp kislányát viszi haza az óvodából.

Szilvási Zsuzsa

– Akinek van munkája, korán reggel útra kel, a többiek általában a délelőtti órákban elintézik a bevásárlást – magyarázza a kismama. – A késő délutáni buszok érkezésig itt bizony csend van, amiben legalább annyi a jó, mint a rossz. Ez ugyanis nagyon békés, nyugodt falu, olyan, ahol biztonságban érezhetik magukat a lakók. Számunkra ez furcsa is volt, hiszen nemrégiben kerültünk ide egy nagyobb településről a párommal és a gyerekekkel. Amikor nyaralni mentünk, véletlenül elfelejtettük bezárni a házat. Két héten keresztül úgy maradt, de egy szög se tűnt el a portáról. Manapság már kevés az olyan hely, ahol nyugodt szívvel nyitva lehet hagyni a kaput, de szerencsére nálunk még így van.

A közbiztonságra tényleg nem lehet panasz a községben, hiszen igazán irigylésre méltó Kuncsorba bűnügyi statisztikája. Az utóbbi években alig-alig fordult elő bűncselekmény a településen, s azok is jelentéktelenek voltak. A rendőröknek csak ritkán kell errefelé járniuk, jobbára elegendőnek bizonyul a helyi polgárőrség jelenléte. Polgárőrökből ugyanis szép számmal akad Kuncsorbán. Az alig hétszáz lakost számláló községben ugyanis közel harminc fővel működik a szervezet.
– Szinte minden tagunk évtizedek óta a településen él, jól tudjuk tehát, kik azok, akik problémásnak számítanak, kikre kell különösen ügyelni – magyarázza az egyesület vezetője, Vesze Sándor. –  Szerencsére Kuncsorba mindig is békés, nyugodt településnek számított, csak két-három olyan család van, akikre ügyelnünk kell, de többnyire őket is kordában lehet tartani.

Talán jórészt ennek a nyugalomnak köszönhető, hogy a csöppnyi falu nem néptelenedik el teljesen. Lakói főként mezőgazdaságból élnek vagy más településen kénytelenek munkát vállalni, ha éppen nem a közfoglalkoztatásban vesznek részt. Egyébként bizony nem sok esélyük van rá, hogy munkájuk legyen, ha csak nem teremtik meg maguknak a lehetőséget, mint ahogy Bor Piroska is tette.
– Bizony nagy szükség lenne több munkalehetőségre errefelé – mondja az asszony, miközben egy jól megtermett libát koppaszt. – Mi a párommal őstermelők vagyunk, illetve én néhány éve elnyertem egy pályázatot, így önfoglalkoztató vagyok. Másként nem is menne három gyermek mellett. Próbáltam elmenni néhány éve egy édességgyárba, de két nap után úgy döntöttünk, inkább mégsem vállalom. Hajnali fél háromkor indult a busz, amivel szállítottak bennünket, fél ötre értünk haza, a családra semmi időm nem maradt volna. Így inkább itthon vagyok és visszük a gazdaságot meg a háztartást.

Ahogy az asszony mondja, Kuncsorbán egyébként békés az élet, talán túlságosan is.
– Nem sok mindent találni errefelé, a fiatalok ha csak tehetik, elmennek innen – magyarázza. – Valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy az iskola felső tagozata már évekkel ezelőtt megszűnt, sőt, az alsó is hosszú időn át a megszűnés szélén volt. Az én gyerekeim se a faluba járnak iskolába, úgy gondoljuk, több esélyük lesz később, ha nagyobb intézményben tanulnak már az első évektől kezdve.
Bizony sokan gondolkoznak hasonlóan a településen, így ma már csak maroknyi kisdiák jár a csorbai iskolába, amelynek tantermét az óvodában alakították ki. A régi iskola épületét már fölösleges lenne üzemeltetni ennyi gyermek miatt. A rendkívüli mértékben lecsökkent létszám azonban nem azt jelenti, hogy ennyire kevés lenne a településen születő gyermekek száma. A legtöbb alsó tagozatost a környező települések iskoláiba, Örményesre, Törökszentmiklósra íratták be a szülők, illetve az utóbbi években különösen kedveltté vált a kétpói intézmény, amelyet a református egyház tart fenn. Oda kisbusz hordja át nap mint nap a gyerekeket.

– Valóban nagy a mozgás, Kuncsorbáról sokan elhordják a gyerekeket más településre iskolába – mondta el B. István, aki viszont fontosnak tartja, hogy az ő fia a szülőfalujában tanuljon. – Így viszont sokkal nehezebben kötnek barátságokat a gyerekek, utazással telik el az idejük jó része. Egy ilyen kicsi iskolában ráadásul jobban oda tudnak figyelni mindenkire a nevelők, ezért is tartom jónak.
Mivel a demográfiai folyamatok azt mutatják, hogy a következő években igenis szükség lehet Kuncsorbán az iskolára és valóban megfelelő körülményeket tudnak itt biztosítani a gyermekek számára, a tankerület is támogatta, hogy valamilyen formában maradjon meg az iskola a településen. Ezért már az örményesi iskola telephelyeként működik az intézmény. Mivel azonban a mostani tanévben tíz kisgyermeket írattak be a szülők, s a későbbiekben is biztosítottnak látszik a szükséges létszám, így talán kijelenthetjük: a továbbiakban nincs veszélyben az iskola.

– Nem is tudom, miért alakult így az iskoláztatás a faluban – tűnődik el Márton Istvánné, a község egykori könyvtárosa, aki nemrégiben vonult nyugdíjba. – Talán ott kezdődött, hogy nagyon sokan eljárnak dolgozni és ezért könnyebb nekik a gyerekeket is oda – például Törökszentmiklósra, Mezőtúrra – hordani. Ennek a jelenségnek azonban olyan vetületei is vannak, amelyekre kevesen számítottak. Hiszen az a gyerek, aki már az általános iskola első néhány osztályát sem a településen végzi, egyre kevésbé kötődik Kuncsorbához. Nem is igazán ismerik egymást a kisdiákok, pedig talán ugyanabban az utcában laknak. Ezzel a jelenséggel nyáron szembesültünk igazán, amikor különböző foglalkozásokat szerveztünk a gyerekek számára, ők pedig két-három fős csoportokban maradtak, nem nagyon akartak vegyülni egymással. Szerencsére végül azért feloldódtak.

Amint Szendrei Katalin az egykori könyvtáros kései munkatársa hozzáteszi, az sem szerencsés, hogy a buszjáratok nem mindig követik az igényeket.
– Hosszú ideig problémát okozott, hogy a délutáni buszjárat csak a túrkevei elágazásig hozta a gyerekeket, onnan pedig még jó néhány kilométert kellett gyalogolniuk hazáig – meséli. – Ez szerencsére mára változott, ám az utolsó buszjárat még most is elindul 18.42-kor Törökszentmiklósról. Ez azt jelenti, hogy este hét után Kuncsorba már elérhetetlen tömegközlekedéssel. Legfeljebb a szomszédos Örményesre lehet eljutni vonattal, onnan pedig kerékpárral vagy gyalog hazáig, ami szintén elég hosszú séta. Így viszont meglehetősen nehéz esti programokat szervezni, ha az embernek nincs saját autója.

Mindezek ellenére mindketten azt vallják, hogy szeretnek Kuncsorbán élni. S ha nincs is sok betelepülő lakos a községben, akad egy olyan vonzerő, amely sok esetben a lehetőségek hiánya ellenére is helyben tartja a fiatalokat: nagyon olcsók a házak.
– Ebben a faluban akár egy-másfél millió forintból is vásárolhatunk olyan házat, amelybe akár azonnal be lehet költözni – magyarázza Márton Istvánné. – Persze van rajtuk javítanivaló, de kényelmesen lehet lakni bennük. Így aztán sokan elkezdenek számolgatni, hogy inkább olcsóbban vesznek lakást és vállalják a munkába ingázással járó kényelmetlenséget. Azok pedig, akiknek kisgyermekük van, sokszor mondják, hogy megfizethetetlen az a szabadság, amely itt még természetes lehet a kicsik számára.

Mindig figyeltek a biztonságra

– Mindig is csendes falu volt ez – tudjuk meg Tákos Ferenctől, aki a háza előtti területet takarítja. A 83 éves férfi még ma is fontosnak tartja, hogy a környezete rendben legyen. – Bár nem vagyok tősgyökeres csorbai, mára idevalósinak érzem magam, hiszen 1952-ben helyeztek ide körzeti megbízottként. Ide nősültem, lassan befogadott a falu, itt is ragadtam. Olykor meglátogatom a gyerekeket, akik messzire kerültek, de a mindennapokat itt töltöm Kuncsorbán, eljárok az idősotthonba, eltöltjük a napot a korombéliekkel. Sokat fejlődött a település az elmúlt évtizedekben, gyakorlatilag van minden, ami máshol is. Orvos, egyéb ellátás könnyen elérhető, így szerintem nincs okunk panaszra.

Ezek is érdekelhetik