Közélet

2016.01.02. 09:48

Na, majd most!

Nem szoktam újévi fogadalmat tenni. Valahogy nem hiszek benne. Nem hiszem, hogy valaki csak azért tudna változtatni az életén, mert új év kezdődik.

Kovács Kriszta

 Persze, tisztában vagyok a jelenség logikájával, hogy tudniillik mikor kezdjen valaki „új életet”, ha nem az év első napján, de lássuk be, ez nem is olyan könnyű, mint kimondani, hogy „elsejétől fogyókúrázom”.
Van egy ismerősöm, még az egyetemen találkoztunk. Ez a lány mindig megtette a klasszikus fogyókúrás kijelentéseket, miszerint holnaptól, hétfőtől, az utolsó vizsga után… stb. diétázni fog. És ilyen dátum lett az év első napja is. Aztán elsején kiment a konyhába, meglátta a maradék lencsefőzeléket, a virslit, a fél tálca sütit, a hűtőben várakozó karácsonyi töltött káposztát. És újból jött a hétfő, meg a holnap.

Nem azt állítom, hogy lehetetlen betartani az elhatározást, legyen szó fogyókúráról, dohányzásról, munkáról, családról, bármiről. Pusztán csak annyit mondok, hogy amíg valaki agyban el nem dönti, hogy hogyan változtatja meg az életét, amíg nem tudatos, amíg nem most cselekszik, hanem majd, addig mindegy, mikor és mit fogad meg, az inkább tűnik pusztába kiáltott szónak, mint a mindennapokra vonatkozó, igaz tételmondatnak. Nem attól lesz sikeres a diéta, mert megfogadtuk. Hanem, mert amikor lehet, akkor sem esszük meg a tányéron árválkodó zserbót, a maradék sült krumplit.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy idén sem fogadtam meg semmit. Viszont elhatároztam, hogy ahogyan tavaly, idén is odafigyelek az étkezésre és rendszeresen sportolok. Nem holnaptól, nem hétfőtől, hanem mától. Most.

Ezek is érdekelhetik