Közélet

2017.04.16. 17:30

Egy másik ember szíve dobog benne

Erőteljesen, frissen ver János szíve kissé megviselt szegycsontja, bordái mögött megbújva. Alig néhány hete „költözött” új helyére, ahol remélhetőleg hosszú évtizedekig marad.

Szilvási Zsuzsa

Teljesen egészségesnek tűnő férfi nyit ajtót a szandaszőlősi házban. Csak a kezére húzott kesztyű, s egyelőre még óvatos mozgása jelzi, bizony súlyos operációt követően lábadozik. Két-három hónapja még az is megerőltető volt számára, hogy néhány tízméternyit sétáljon. Ma ez már nem okoz gondot számára, olyan, mint akit kicseréltek. S valóban ki is cserélték, legalábbis az egyik legfontosabb szervét. A szívét.

– Több mint húsz esztendővel ezelőtt, 1995-ben derült fény rá, hogy gondok vannak az egészségemmel – meséli Krajcs János, aki alig néhány napja térhetett haza a kórházból a szívátültetését követően.

– Bár korábban folyamatosan sportoltam, nem ért teljesen váratlanul, hogy beteg a szívem, hiszen a család több tagjánál is öröklődik az a fajta szívizom-elfajulás, amely később szívelégtelenséget okozott. Mégis sokként hatott, amikor 1996-ban először hallottam az orvosi diagnózist: a végső megoldást csak a szívátültetés jelentheti számomra.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Krajcs János néhány napja térhetett haza a kórházból Fotó: M. J.
[/caption]

– Szerencsére viszonylag jól reagált a szervezetem a kapott gyógyszerekre, és megpróbáltam maradéktalanul betartani az orvosi utasításokat, így évtizedekkel el lehetett halasztani a rettegett műtétet. Herczeg Béla főorvos úr kísérte végig a betegségemet az első pillanattól kezdve, neki köszönhető, hogy eddig tudtuk húzni az időt. A szívelégtelenség mellé azonban később már koszorúér-problémák is társultak, így az utóbbi években több katéterezésre is sor került.

Tavaly tehát megkezdődtek a transzplantációt megelőző vizsgálatok Budapesten, a kardiológiai intézetben, melyekből kiderült, hogy János egyáltalán alkalmas-e egy ilyen operációra. Az alapos vizsgálódást követően megszületett a bizottság kedvező döntése, ezt pedig az idegtépő várakozás ideje követte.

– Vannak, akik éveket várnak, mire lesz olyan szív, amely alkalmas számukra. Én szerencsés voltam, alig öt hónap alatt sor kerülhetett a műtétre – tudjuk meg Jánostól.

– Igaz, csak a második riasztás volt az „igazi”. Először január 1-jén csörrent meg a telefon, a központból kerestek, hogy lenne egy számomra megfelelő szív. Sajnos akkor épp náthával küzdöttem, így nem lehetett operálni. Amikor egy hónappal később újra értesítettek, már olyan nyugodtan fogadtam a hírt, hogy a feleségem először el sem akarta hinni, hogy tényleg sor kerül a műtétre.

– Hiába vártunk rá hosszú időn keresztül, erre egyszerűen nem lehet felkészülni – teszi hozzá Katalin, aki immár negyven éve János felesége. – Mint ahogy azokat az idegtépő napokat sem lehet leírni, amelyek ezután következtek. Maga a műtét viszonylag gyorsan lezajlott, utána viszont napokig altatták a férjemet, mert nem jól reagált a szervezete, s nem tudtuk, mi következik.

– Az első kritikus heteket a még mindig nehéznek számító hónapok követik, majd az első egy év leteltét várjuk – mondja János. – Egyelőre a házat sem hagyhatom el, maszkra van szükség, ha idegennel találkozom, csak frissen készült ételt fogyaszthatok. Mégis egészségesebbnek, erősebbnek érzem magam, mint a műtét előtti időszakban. S remélem, ez egyre inkább így lesz.

A főorvost is közelről érintette az eset

Különösen szoros kapcsolat alakult ki orvos és betege, dr. Herczeg Béla és Krajcs János között az elmúlt időszakban.

– Amikor először találkoztunk, még a régi tüdőkórházban, egészen más körülmények között dolgoztunk, mint manapság – emlékszik vissza a Hetényi kórház kardiológiai centrumának vezető főorvosa. – Közelről érintett ez az eset, hiszen szinte egy idősek vagyunk, s valóban a betegség felismerésétől végigkísértem János sorsának alakulását egészen addig, hogy a transzplantációra is én javasoltam. Viszonylag ritka, hogy ilyen sokáig lehet halasztani az operációt, ehhez azonban nem elég, hogy az orvos odafigyel és felírja a megfelelő gyógyszereket. A páciens legalább annyira szükséges hozzá, aki az utolsó szóig betartja az utasításokat.

– Amikor először találkoztunk, még a régi tüdőkórházban, egészen más körülmények között dolgoztunk, mint manapság – emlékszik vissza a Hetényi kórház kardiológiai centrumának vezető főorvosa. – Közelről érintett ez az eset, hiszen szinte egy idősek vagyunk, s valóban a betegség felismerésétől végigkísértem János sorsának alakulását egészen addig, hogy a transzplantációra is én javasoltam. Viszonylag ritka, hogy ilyen sokáig lehet halasztani az operációt, ehhez azonban nem elég, hogy az orvos odafigyel és felírja a megfelelő gyógyszereket. A páciens legalább annyira szükséges hozzá, aki az utolsó szóig betartja az utasításokat. Krajcs János néhány napja térhetett haza a kórházból Fotó: M. J. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!