2017.06.30. 13:50
91. 06. 30.
Nem kerek, mindenesetre történelmi évforduló a mai nap. Hivatalosan 1991. június harmincadikán fejeződött be a Szovjet Hadsereg kivonása Magyarországról.
Jóllehet, az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én, zsebében diplomata-útlevéllel, civilben ült be fekete Volgájába és Záhony–Csap határátkelőn hagyta el az országot.
Huszonhat év korántsem történelmi távlat, mégis mennyi minden megszépült e viszonylag rövid idő alatt. Az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok” 1944-ben lépték át az országhatárt, és maradtak egy darabig.
Röviden: megszállók voltak. A kollektív emlékezet mégsem ezt őrizte meg. Inkább azt, hogy a rendszer lazulásával milyen apró bizniszeket lehetett lefolytatni a szovjet kiskatonákkal. Akik ugyan mit sem tehettek arról, hogy őket – számukra legalábbis – Nyugatra vezényelték. Mégis, még egyszer: persze, megszállók voltak. Megyénkben is a számos szovjet laktanya erre kapható állományával pálinkáért gázolajat, erotikus naptárért más hadieszközt és gyakorlatilag bármi másért bármi mást lehetett „csencselni”.
A kereskedelmi réseket mindkét fél gyorsan, ügyesen és határozottan találta meg. A névtelen „szoldát” és az ugyancsak névtelen magyar ember is jól járt, az illegális kereskedelem bizsergető érzéséről nem is szólva.
Hova lettek ők? A szokatlan kultúrkörben egyáltalán nem kockázatmentes, apró bizniszeket nyélbe ütő „Grísák” és a csereáruért cigarettával, itallal fizető Ferik, Bélák, Lacik, Sanyik? Ma már csak emlék.
