KUNMADARAS

2017.07.21. 07:00

Az orvosok szerint az agytörzsi daganattal küzdő kisfiú egy csoda

Ha lehetne, az idei januárt kitörölnék, és újrakezdenék a kunmadarasi Nagy Lajosék, legalábbis azt a részét, amikor megtudták, hogy négyéves kisfiuk agytörzsi daganattal küzd. A szülők számára nagy megpróbáltatás volt az elmúlt fél év. A minap otthonukban találkoztunk a családdal, akiknek most a Tégy jót! Alapítvány is gyűjt.

Daróczi Erzsébet

Egydoboznyi játékot, könyvet kapott most Lalika ajándékba, ezt veszi birtokba szüleivel és húgával

Fotó: Daróczi Erzsébet

– Mindketten madarasiak vagyunk, öt éve vagyunk házasok, szerelem volt ez első látásra… – kezdi a feleség, Nagyné Szűcs Adrienn életük történetét, miközben Lalika sírva fakad. Elfáradt a vizsgálatoktól, délelőtt voltak kontrollon, míg Adrienn vigasztalja, a pici Jázmint édesapja veszi karjaiba.

– Én kereskedőként dolgoztam, a férjem egy állami cég alkalmazottja. Amikor elkezdtük közös életünket, házat vásároltunk, ide érkezett Lalika, s december 12-én Jázminka. Teljes volt a boldogságunk – folytatja az édesanya, bár karácsony tájékán voltak furcsaságok, amit észrevettünk Lalikán, de nem gondoltunk semmi rosszra. Húzta a lábát, azt mondta, megütötte, aztán a biccenése egyre erősebb volt, a szeme bekancsult, a folyadékot is félrenyelte.

– Nem fájt semmije, de szemmel láthatóan a jobb oldalát húzta. Elvittük a gyermekorvoshoz, beküldték Karcagra, onnan hazaadták. Mivel nem tudott megállni a lábán, elvittük Debrecenbe, a klinikára. Ez vasárnap volt, hétfőn jött a neurológus, aki MR-vizsgálatot kért, ami kimutatta: agydaganata van.

– Idegsebészt hívtak, kiderült, nem műthető, mert olyan rossz helyen, az agytörzsben van a daganat, hogy még egy szövettani mintavétel is végzetes lenne – sorolja az édesanya, akihez ezen hírek közepette érkezett meg a klinikára a férje, aki szólni sem tudott a megrázkódtatástól.

– Azt azonban tudtuk, hogy kisfiunk nem láthatja rajtunk, hogy baj van. Átkerültünk a gyermekhematológiára. Nem volt más lehetőség, csak a sugárkezelés, gyógyszeres kemoterápiával kombinálva. Február elején kezdtük a harminc kezelést. Két hét után minden rossz elmúlt, a kancsulás, a zsibbadás, látszatra is napról napra jobban lett, úgy szaladt, mint régen. Március 24-én kaptuk az utolsó kezelést, két hétre rá úgy ébredt, hogy megint alig tudta használni a jobb oldalát.

– Megint jöttek a kezelések, az újabb MR azt bizonyította, egy centivel kisebb a daganat. Július végén lesz az újabb MR, ettől sokat várunk – folytatja az édesanya, miközben Lalika tiltakozik a fotózástól. Becsapjuk egy kicsit, előkerül az a doboznyi játék, könyv, amit az édesanya keresztanyja gyűjtött össze ismerősöktől neki. Közben arról beszélünk, kiktől kapnak még segítséget.

– Szerencsés vagyok, mert a cég, ahol dogozom, támogat, ha menni kell a kórházba, a beosztásomat úgy alakítják, hogy el tudjam vinni Lalikát. Ha ez nem megoldható, akkor Guba László polgármestertől autónk vezetéséhez kapunk egy sofőrt. Amióta kiderült Lalika betegsége, havonta segélyt is utal az önkormányzat számunkra, hiszen a debreceni utazás nagyon sokba kerül – sorolja az édesapa, akitől megtudtuk, barátokra, ismerősökre is mindig számíthatnak. Erre szükségük is van, hiszen az édesapa fizetéséből élnek, az édesanya gyest és családi pótlékot kap, ebből kell a lakáshitelt is fizetniük.

– A nagyon drága kezeléseket támogatja a tb, de a kiegészítő vitaminokat nekünk kell biztosítani – veszi át a szót az édesanya, aki több alapítványtól kért támogatást, hiszen a család tartalékai kimerültek. Egyedül a „Tégy jót!” segít, augusztus végéig Lalikának lehet támogatást befizetni hozzájuk, s a debreceni Remény Alapítvány is neki gyűjt most.

Egydoboznyi játékot, könyvet kapott most Lalika ajándékba, ezt veszi birtokba szüleivel és húgával
Fotós: Daróczi Erzsébet

– Az orvosok szerint Lalika egyébként egy csoda. Klinikai kezelőorvosunk, dr. Szegedi István mindig megdicséri, milyen ügyes, és mennyi akaraterő, élni akarás van benne, hiszen folyamatosan a romlást várta ő és a radiológus is, de kisfiunk minderre rácáfolt. Ez ad erőt nekünk is, hogy nem szabad feladnunk…

Imádja a kishúgát, Jázmint is

– Az óvodás barátaim nagyon hiányoznak, főleg Lilike, a kisszerelmem – árulja el nevetve Lalika, miközben vagány baseball­sapkát húz a fejére. A kedvenc játékom a puska, ma is kapok egyet anyáéktól. Az oviban Tomi bácsi bolognaija a kedvencem, de az is finom, amit anya főz. A cowboyos zene a kedvencem, az oviban táncoltunk is Andi nénivel.

– Az autókat, darukat és kukásautót is megnézzük. Egyébként, ha nagy leszek, hentes leszek – jelenti ki határozottan Lalika –, a perzselős malac a kedvencem (a disznótorokon a perzselésre gondol – segít édesanyja), hurkát, kolbászt tölteni nagyon szeretek, tekerem a darálót Bandi bácsinak – sorolja egy szuszra Lalika, aki most kapott játékaiból többet átad kishúgának is.

Daróczi Erzsébet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!