SZOLNOK

2017.07.17. 17:30

Új tüdővel kezdett új életet a szolnoki Európa-bajnok lány

Él Szolnokon egy középiskolás lány, aki komoly nemzetközi eredményeket ér el. Mégsem feltétlenül a sportoldalba illik a története. Jenes­ Virágról és nagyszüleiről egyszerű lenne azt mondani, hogy példaképek. Ez azonban nem lenne igaz, hiszen ők annál jóval többek.

Gutai István

A nővérével együtt idén érettségizett Jenes ­Virágot már tizenharmadik éve nagyszülei nevelik. Ez sem mindennapi, ám amin a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumba járó 15 esztendős ifjú hölgy és nagyszülei keresztülmentek, az igazán tiszteletet ­érdemlő. Virág gyógyíthatatlan genetikai betegséggel született, ez négy hónapos korában derült ki.

A cisztás fibriózisnak nevezett kór a tüdejét támadta meg. Kisgyermekkora a Szolnok–Mosdós–Miskolc–Budapest négyszögben telt: valamennyi városban gyógykezelték. Ez az ő esetében három–négyhavonta legalább egy hétig tartó kórházi tartózkodást jelentett. Kortársi közösségbe gyakorlatilag nem járhatott: ötesztendős volt, amikor egy hetet töltött óvodában, de utána hat héten át tüdőgyulladással kezelték.

– Négyéves volt, amikor biztossá vált, hogy ­pótoxigénre van szüksége – emlékezik vissza az embert próbáló korszakra Venyige László, Virág nagypapája.

– Palackkal az oldalán tudott egyáltalán a játszótérre is lemenni. Akkor még nem volt szokás gyermekeken tüdőátültetést végezni, mégis az illetékes bizottság elé került egy miskolci főorvos ajánlására. A testület úgy határozott, hogy új szervre van szüksége.

– Onnantól viszont gyakorlatilag készültségben kellett lenni. Ha jön a telefonhívás, hogy van számára tüdő, akkor tíz percen belül indulásra kész állapotban kell ­lenni. Ez végül 2009 nyarán jött el, Bécsbe kellett vinni, ahol még aznap éjjel megműtötték. Egy ötéves kisfiú tüdejét kapta meg, amit rekordidő alatt fogadott be a szervezete. De még így is nagyon hosszú volt a felépülési idő, hiszen például újra meg kellett tanulnia járni.

A több szempontból is életmentőnek minősülő beavatkozás után talált rájuk a magyarországi szervátültetettek egyik alapítványa, a Trappancs, mely kirándulásokat, nyári táborokat szervez transzplantált fiataloknak. Virág először úszni kezdett, de ez a karrier nem tartott sokáig. Átnyergelt az atlétikára. Ez éppen két éve történt.

– Korábban még csak nem is érdekelte a sport – veszi vissza a szót a nagypapa.

– Az egyesület a budapesti Honvéd-­pályát használhatja. Általában vasárnaponként van edzés, de előfordul olyan is, hogy hetente kétszer visszük a feleségemmel Pestre. Már azt óriási dolognak tartjuk, hogy egyáltalán spor­tolni kezdett. Az ­pedig, hogy nemcsak csinálja, hanem kiugróan eredményes is, az igazi szenzáció...

A Szoljon.hu sportrovata már beszámolt Virág és három másik társának a malagai világjátékokon elért nagyszerű eredményeiről. Mégsem biztos, hogy az eredmények itt a legfontosabbak. Még akkor sem, ha az egyébként roppant cserfes Virág úgy véli, a tét nélküli futkározáshoz nem volt kedve. Mindenáron versenyezni akart.

Virág nemcsak jól érezte magát a spanyolországi Malagában, hanem érmeket is sikerült nyernie
Forrás: Beküldött fotó

– Szerintem az adrenalin az, ami hajt – mondja az akaraterejével sziklákat elmozdító Virág.

– Edzés és versenyzés közben teljesen ki tudok kapcsolni. A „trappancsos” sporttársaimmal nagyon jó közösséget alkotunk. Velük valahogy jobban megértetem magam, hiszen ők igazán tudják, hogy mit jelent transzpantáltnak lenni. Tavaly Finnországban volt az Európa-bajnokság, ott három aranyérmet nyertem.

– Malagában viszont sokkal jobb volt a hangulat. Részben azért, mert ez egy világverseny volt, sokkal több sportoló volt, másrészt meg sokkal jobb volt az idő, mint a finneknél. Idén már nem lesz verseny, de jövőre Szardínián lesz megint Európa-bajnokság. A nyár egyébként ugyanúgy telik, mint bármelyik középiskolásnál: strandolunk, napozunk, lógunk a barátnőkkel. Mert ahogy az összes 15 éves, én is roppantul szeretek iskolába járni, de azért egyáltalán nem baj, hogy létezik a nyári szünet.

Teljesen természetesnek gondolnánk, hogy egy új tüdővel élő 15 éves ifjú fel van mentve testnevelésből. Ennek ellenére Virág ugyanúgy fut a tiszaparti sétányon, ahogy a többi osztálytársa. Annyi „kedvezményt” kap, hogy ha olyan feladat van, amit nem bír, akkor kiszállhat. Ilyen feladat azonban nemigen akad.

Forrás: Beküldött fotó

A kérdés már csak annyi, hogy férhet ennyi akaraterő egy olyan lányba, aki számunkra elképzelhetetlen nehézségekkel élte gyerekkorát? A válasz alighanem benne van a kérdésben. Ahogy a nagyszülők állhatatossága, nagyszerűsége sem fejezhető ki Európa- és világbajnok érmekben.

Abban a „sportágban”, amit ők űznek, a többkilós színarany érem sincs arányban az elvégzett munkával.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!