2017.09.21. 11:30
A Béres vezetőjének már iskoláskorában is szívügye volt a közösség
Törökszentmiklósi lakos, de lényegében Szolnokon éli az életét a Szolnok Napján Ezüst Pelikán díjjal kitüntetett dr. Bischof Zsolt, a Béres Gyógyszergyár Zrt. cégvezetője.
Dr. Bischof Zsolt (balra) az Év vállalkozója díj, a Magyar Gazdaságért díj és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje után idén Ezüst Pelikán díjat is kapott. A díjat Szalay Ferenc polgármester adta át
Fotó: Mészáros János
– Immár 25 éve dolgozom a városban, sokat és sokféle területen, de arra sosem gondoltam, hogy érik nekem egy ilyen elismerés – vallotta a neves közgazdász szakember, akivel pályafutása legfontosabb mozzanatairól, terveiről, eredményeiről beszélgettünk.
Neve mára összefonódott Szolnok dinamikusan fejlődő gyógyszergyárával – közel egy évtizedes vezetése alatt több mint 3 milliárd forint értékű fejlesztések történtek a gyárban –, de közéleti szereplőként a helyi kultúráért, sportért és az ifjúságért végzett munkájáról, a Szolnoki Főiskolán (ma Neumann János Egyetem) végzett oktatói tevékenységéről is ismert.
A polgármesteri hivatal városfejlesztési főosztályát vezette, közéleti személyiségként több civil szervezetben is meghatározó szerepet tölt be.
– Pályafutása mely mozzanatait érzi a legfontosabbnak?
– Először is azt, amikor eldöntöttem gimnazista koromban, hogy közgazdász leszek, majd amikor a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után visszajöttem Szolnokra és a főiskolán elkezdtem dolgozni. Ez kardinális pont volt az életemben. A mai napig tanítok.
– Meghatározó lépés volt, mikor 1996-ban a Béres Gyógyszergyárban kontrollerként kezdtem dolgozni, az elméletből kikerültem a gyakorlati világba. Jelentős lépés volt az államigazgatás rendszerével való megismerkedés, amikor 1998–2002 között a városfejlesztési főosztályt vezettem, ekkor nyílt ki igazán előttem Szolnok, az itt szerzett kapcsolati tőke pozitív hatását a mai napig is érzem.
– Tudtam kamatoztatni akkor is, mikor 2008-ban visszakerültem a Béreshez, vezetői pozícióba. A Magyar Közgazdasági Társaságnak 2007-től a megyei elnöke vagyok és országos elnökségi tag is, így tudományos körben is mozoghatok.
„Az elmélet, a vállalati gyakorlat és a tudomány párhuzamosan van jelen így az életemben”
– Jelentős újításokat vezetett be, amikor a gyógyszergyár élére került.
– Igen, egyrészt arra az időre esett egy generációváltás, több szolnoki vezető, köztük a cégvezető is nyugdíjba ment. Mi, negyven év körüli fiatalok új szemléletet, másféle tapasztalatokat hoztunk magunkkal.
– Másrészt a cég akkoriban jutott el a növekedés olyan stádiumába, amely már igényelte, hogy az addigi szervezetet modernizáljuk, átalakítsuk.
– Jelenleg is komoly fejlesztések zajlanak. Most fejeztünk be egy nagy beruházást, szeptember 21-én avatjuk fel a Béres első saját építésű zöldmezős gyárát, és jövőre készülünk el az egykori kenyérgyár átalakításával.
„Mindez persze létszámnövekedéssel is jár, ami a szervezeti struktúrától is azt kívánja, hogy igazodjunk ehhez”
– Bízom benne, jövő évtől már kiegyensúlyozott munka következhet.
– Sok civil szervezetnek tagja.
– Már iskolás koromban olyan ember voltam, aki szeretett tenni a közösségért. A Béres Gyógyszergyár is szívügyének tekinti a közösségért való tenni akarást, igyekszünk a jó célok mellé állni a rendelkezésre álló lehetőségekkel.
– Magánszemélyként is elvállalok feladatokat, például a megyei kosárlabda szövetség, a VOSZ megyei szervezete, a Szolnok Város Jövője Közalapítvány kuratóriuma elnökségi tagja, a Merkating Nonprofit Kft. felügyelőbizottságnak elnöke vagyok, és még sorolhatnám.
– Hogyan jut ideje a családra?
– Van egy olyan mondás, hogy csak az elfoglalt embernek jut mindenre ideje. Rendkívül szoros az időbeosztásom. Általában 8-kor, negyed kilenckor kezdek és délután fél hatig, hatig dolgozom, van, hogy a hétvégébe nyúlóan, de a szombat délután és a vasárnap a családé.
– A feleségem középiskolai tanár, a lányom tizenegyedikes a Varga Katalin Gimnáziumban, a fiam hetedikes a törökszentmiklósi Kölcsey iskolában. Szüleim a közelünkben laknak, így sokat tudnak segíteni.
– A családban is próbáljuk összehangolni a feladatokat. Igyekszem aktívan is pihenni: a gyerekekkel teniszezem, biciklizem, a barátokkal pedig focizom.
– Tervei?
– Szerencsés helyzetben vagyok, mert annak köszönhetően, amit eddig csináltam, az utak már ki vannak jelölve, ezeken az utakon kell továbbmenni. A legbüszkébb arra vagyok, hogy hazánk legnagyobb magyar tulajdonú gyógyszergyárát vezethetem.
Kovács Berta