Egy iszlám esküvőn családtagként fogadták a keresztény házaspárt

Sőt, esetükből még azt is láthatjuk, hogy a jászberényi csángó fesztivál nemcsak a népek folklórjának megismerését, hanem az emberi kapcsolatok kialakulását is segíti.

A jászárokszállási házaspár évről évre részt vesz a folklórfesztivál rendezvényein.

– Nem voltunk soha néptáncosok, vagy zenészek, egyszerűen máshoz nem hasonlítható feltöltődést jelent számunkra a népzene és a néptánc – mondta Tóth János.

– Ha jól átgondolom, nem telt még el úgy csángó fesztivál, hogy azon ne vettünk volna részt. Így volt ez 2013 nyarán is.

– A Jászberényben fellépő török csoport egyik táncosára az első pillanatban felfigyeltem, és ahogy észrevettem, ő is azonnal meglátott – emlékezett vissza Mária.

– Mindez megtörtént a következő fellépésük alkalmával is, úgyhogy a szervezőktől kértem segítséget, hogy megismerjük egymást, váltsunk néhány szót tolmács segítségével.

Mint kiderült a fiatal­ lányt Figennek hívják, később a folkmisén és a felvonuláson is találkoztunk, közös fényképet készítettünk. Búcsúfellépésük alkalmával pedig egy kis ajándékkal, egy szív alakú „Soha nem felejtelek” feliratú tűpárnával kedveskedtünk számára.

Ezt követően Figen tíz hónapon át kereste az árokszállási házaspárt, a csángó fesztivál, Jászberény és Mária „hívószavakat­” tudta mindössze, de a közösségi oldalakon sikerült kapcsolatot teremteni és a beszélgetésekben is a netes felületek fordítóprogramjai segítettek.

– A vallás és a nyelv nem lehet­ akadály, mondta mindig Figen, de valóban ezt is valottuk mindannyian – mondta Mária.

– Az újabb személyes találkozás 2015-ben következett, amikor egy hajókirándulással sikerült Isztambulba is eljutnunk, ahol, három órára kötöttünk ki, ez idő alatt találkoztunk Figennel és testvérével. Szótár, fordító programok és a „kézzel-lábbal” mutogatás volt segítségünkre, a lány pedig megígérte, hogy eljön Magyarországra – tették hozzá.

A találkozás 2016-ban, a törökországi események ­miatt nem jött létre, de idén január­ban Figen vőlegényével és barátaikkal érkezett Budapestre. Azon túl, hogy megmutatták számukra a főváros nevezetességeit, vendégül is látták őket.

– Gulyásleves és rétes szerepelt a vacsora menüjében, de az iszlám hagyományokat figyelembe véve nem disznóhússal készítettem, hanem marhával – emlékezett vissza Mária.

– Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. Figen azzal búcsúzott, hogy a következő találkozón már gyűrű lesz az ujján.

Néhány hónap múlva Máriának­ esküvőre szóló meghívó érkezett a Facebookon, de mint kiderült nemcsak az örömteli esemény jelzése, hanem valódi meghívó volt ez számukra.

Hosszas tanakodás és felkészülés után már egy tolmács kíséretében érkezetek néhány héttel ezelőtt Isztambulba, hogy részt vehessenek az iszlám vallást és hagyományokat tartó török pár lakodalmán.

„Családtagként, igazi vendégszeretetben”

– Több volt ez, mint vendégszeretet, valódi családtagként fogadtak bennünket – ­mondta János.

– Az iszlám vallást és hagyományokat tartó család – Figen édesapja zarándokúton Mekkában is járt – megosztotta velünk egyik legnagyobb ünnepük, lányuk házassága legszebb pillanatait.

– Közben pedig nem okozott gondot, hogy hagyományaink mást diktálnak, amikor üdvözölni kell a másikat, vagy amikor étkezési szokásainkról van szó. Egyszerűen csak barátsággal, szeretettel fordultunk egymás felé, és ez elég volt ahhoz, hogy a korábban jelentősnek tűnő különbség semmivé váljon.

Banka Csaba