Több százan fogtak össze a súlyosan beteg, cserkeszőlői Noel életben maradásáért

De kezdjük a család történetét az elején, az otthonukban! Ködös, szürke időben érkezünk a településszéli dűlőbe, a napfény erőlködve töri át magát a felhőkön. Kutya jelzi érkezésünket, a házigazda, Fábián Tünde fázósan szalad elénk.

Csöppnyi házukban azonban otthonos meleg fogad és két vidám gyermek. Egy kicsi és egy nagy. Egy egészséges és egy súlyos beteg.

– Noel késői gyermekként született, de éppúgy nőtt, fejlődött, mint bárki más – meséli az anya.

– Nevetett és sírt, játszott és bújt. Huncut volt, ha kell, rosszcsont. Tavaly egyik éjszaka arra ébredtünk, hogy Noelnek hányingere van. Vírusra gyanakodtunk.

– De Noel nem javult, folyamatos hőemelkedése volt, így megkerestünk egy másik orvost, aki agyhártyagyulladást feltételezett. Szegedre vitték őt, az intenzív osztályra.

– Arra gondoltam, ennél rosszabb nem is történhet vele, akkor még nem tudtam, hogy tévedtem: fiamnál rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak.

„Azonnal megműtötték.”

– Az orvosok ott, akkor mondták ki először, hogy Noelnek rosszak az életkilátásai. Amennyiben nem kap speciális kezelést, nem éli meg az ötéves kort.

– Azóta örökös stresszben élek. Csüngök Noelen, fél szemem mindig rajta. Együtt töltjük a nappalokat, együtt alszunk, együtt lélegzünk.

– Éjjel, ha felébredek, odanyúlok hozzá, megtapogatom, minden rendben van-e vele. Hogy elkényeztetném? Igen, nagyon… – vallja be az édesanya, aki beszélgetésünk közben is szemmel tartja fiát és nagylányát.

A két gyerek együtt játszik, Tünde kitűnő tanuló hatodikos nagylánya „pótanyaként” vigyáz kistestvérére. Jogásznak készülő fia is tenyerén hordozza Noelt, aki mosolyával, kedvességével mindenkit levesz a lábáról.

Talán éppen a betegsége tette őt ennyire szerethetővé. És hát tudjuk, a szeretet gyógyít.

A háromgyermekes édesanya nemrégiben egy televíziós műsorban szerepelt, ahol arról mesélt, fiát a hagyományos kemoterápia nem mentheti meg, csak egy különleges eljárás, az úgynevezett protonterápia.

Hazánkban ilyen gyógyítást nem alkalmaznak, Európában is csak néhány helyen. Svédországban nem fogadták Noelt, Németországban viszont lehetőséget adnak a kisfiúnak a gyógyulásra. A gyermekeit egyedül nevelő Tünde azonban a sokmilliós költséggel nem boldogul.

– Tündét tavaly ismertem meg, a közösségi oldalon bukkantam rá – meséli a cserkeszőlői Szabó Attila.

– Éreztem, tudtam, hogy segíteni akarok az édesanyának és fiának. Mint mentő-szakápoló, tisztában voltam a betegség kimenetelével, de csak sejtem, hogy a család min megy keresztül. Egy jótékonysági futóversenyt álmodtam meg.

– A rendezvény plakátjai már a nyomdában voltak, amikor megtudtam, velünk párhuzamosan egy kamionos közösség is szervez felvonulást. Úgy döntöttünk, összefogunk. A közös rendezvényen több mint kettőmillió forint gyűlt össze.

Ez az összeg azonban csak a kezdetekre elég, hogy anya és fia kiutazzon Németországba, és mihamarabb elkezdődjön a kezelés. A többi pedig? Ahogy Tünde mondja, majd lesz valahogy...

A messzi jövőre ma már alig-alig gondol.

Úgy érzi, hatalmas keresztet hordoz

– Nem tudom, mi a szándéka velem Istennek vagy a sorsnak – gondolkodik hangosan Fábián Tünde, aki – miután vagyonukat elvesztették – férjével együtt, nyolc évvel ezelőtt költöztek cserkeszőlői régi nyaralójukba.

– Hamarosan párja meghalt. Évek teltek el, míg az asszony talpra állt, majd megismerkedett Noel édesapjával.

– Amikor mindenünket elvesztettük, azt hittem, ennél nincsen rosszabb. Amikor a férjem halt meg, rájöttem, mégis van. De most, hogy a gyermekem beteg lett, megtapasztaltam, ez a legnehezebb.

– Azt mondják, csak az erős emberre mérik a nehéz terheket, mert ők meg tudják oldani. Én mára erős asszonnyá lettem, megtanultam azzá válni.

„Ezért hiszem, hogy minden rendben lesz velünk...”

Joó Zsuzsa