SZOLNOK

2017.12.08. 11:28

Igaz, nem volt fegyveres ellenállás, de a megyeszékhely nem szolgált rá a „kismoszkva” névre

Jó tíz évvel ezelőtt egy nyirkos őszi reggelen kollégáim gépkocsijára várakoztam. Amíg sétálgattam a ház előtt, megszólított a szomszédban lakó Sanyi bácsi. Tudta, hogy történelemmel foglalkozom, így hát mivel november 4-et mutatott a naptár, rögtön 1956 került szóba.

Tüntetők Szolnokon, a bíróság előtt 1956 októberében. Látható, milyen sokan az út mellé rakott köveken ülnek.

Forrás: Beküldött fotó

Sanyi bácsi elmondta, hogy azon a bizonyos napon még Szolnokon, a Koszorú úton laktak. Az utca végén lévő házuk az Ady Endre útra nézett, amely akkor nem a mai helyen kanyargott, hanem a Horánszky úton.

Kijárási tilalom volt érvényben, villanyt sem lehetett kapcsolni, így jobb elfoglaltság híján az ablak mögött elkezdték számolgatni az Adyn elvonuló tankokat.

Hatszázig jutottak, azt nem lehet tudni, ezek közül mennyi volt a harckocsi és mennyi a páncélos jármű. Ez az irdatlan mennyiségű páncélos a forradalom leverésére érkezett Magyarországra.

Elhittem Sanyi bácsinak, hiszen többen is mesélték, legalább hatszáz harckocsi haladt át Szolnokon 1956. november 4-én, és vonult a főváros felé.

De a szovjet invázió kapcsán több legenda is szárnyra kapott, amelyek ugyan szépen kifejezik az önfeláldozást és a hazaszeretetet, de csak a képzelet szüleményei.

Egy ilyen legenda éppen a közúti Tisza–híddal és a 4-es számú főúttal kapcsolatos. Ki gondolná, hogy 1956 októberének eseményei a híd újjáépítésébe és a főút történetébe is beleszóltak?

Történt ugyanis, hogy 1956. október 24-én délelőtt – a fővárosi események hatására – legalább 500 főnyi tömeg tüntetett a városban. Ekkor vonult át harckocsiktól kísérve a szovjetek egyik pontonhidat állító ezrede.

A jelentések szerint néhány „gyermek” megdobálta bazaltkövekkel a tankokat, és az egyik harckocsi tornyában figyelő szovjet katonát fejbe találták. A katonák ekkor figyelmeztető lövéseket adtak le, majd tovább folytatták útjukat.

Sebesülés szerencsére nem történt, mert az oroszok a levegőbe lőttek. És most jön a kérdés, hogy kerültek oda a bazaltkövek? Ráadásul ezek az út két oldalán voltak lerakva. Ugyanis már hónapokkal azelőtt felmerült a híd és a főút javítása.

Alig egy évtizede állt a híd felső szerkezete, de már a károsodás jelei mutatkoztak rajta. Nem is beszélve a hídpálya járófelületéről, ami erre az időre nem lett egyéb, mint fagerendák egymás mellé rakott egyvelege.

Ezért még 1956 júliusában a megyei tanács épületében értekezletet tartottak, ahol felmerült a 4-es számú főút korszerűsítése és egy új Tisza-híd építése.

Az út javításához hozzá is kezdtek, a két oldalán pedig jelentős mennyiségű kockakövet és útépítési anyagot halmoztak fel. Ebből eredt később az a téves legenda, hogy Szolnokon a szovjetek megállítására barikádokat emeltek kövekből.

A novemberben megindult szovjet inváziót azonban nem lehetett megállítani. A Tisza-hídon irdatlan mennyiségű harckocsi és páncélozott jármű haladt át.

A túlterheltség miatt november 19-én egy bizottságnak kellett megvizsgálnia az átkelő szerkezetét, mert félő volt, hogy leszakad. De a szovjetek sem bíztak a Tisza–híd teherbírásában. A folyó vízmű feletti szakaszán ugyanis felállítottak egy pontonhidat.

Tüntetők Szolnokon, a bíróság előtt 1956 októberében. Látható, milyen sokan az út mellé rakott köveken ülnek.
Forrás: Beküldött fotó

A barikádok „hiányának” azonban volt még egy folytatása. A forradalom leverése után elterjedt, ha Szolnokon a barikádokkal megállítják a szovjet harckocsikat, nem jutnak el a fővárosig.

Ez azután táptalaja lett ama híresztelésnek, melynek a vége, hogy Szolnokot a Kádár–rendszerben „kismoszkvának” csúfolták. A rendszerváltás után egyre több dokumentum került elő, amelyből kiderült: igaz, nem volt fegyveres ellenállás, de a megyeszékhely nem szolgál rá erre a névre.

Szikszai Mihály,

főlevéltáros

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!