A hírnév kötelez: most is sokan keresik Orosz Győzőt – hová tűnt a zenész?

Minden közösség büszke a híresebb és tehetségesebb tagjaira. Ilyen a füredieknek Orosz Győző, aki már fiatalon ezrek előtt, telt házas csarnokokban koncertezett. Bár most a jól megérdemelt nyugdíjaséveket tapossa, a zene akkor is zene marad.

Egy rossz akusztikus gitárral kezdte, nyolcadikos volt. Később már az iskolaigazgatóval is egy zenekarban játszottak.

– Elég korán kapcsolatba kerültem a zenével, 1969-ben már volt egy akusztikus gitárom – emlékezett vissza a zenész. – Fiatalon együtt játszottam például a Fortuna „Tüsi” Lacival és a Róna Gyurival, akik később az Eddában is megjelentek.

– Ahogy bevonultunk katonának, szétszéledt a zenekar, de a seregben is zenéltem, Verpeléten. Ott ismertem meg a feleségemet is, aki egyébként poroszlói – magyarázta.

Életük nem indult egyszerűen Gesztelyben, Miskolcra kellett bejárniuk dolgozni. Nem egyszer előfordult, hogy gyalog kellett megtenni a települések közötti távolságot, ha lekésték az utolsó vonatot. Erről született egy dala is. Végül úgy döntöttek, elköltöznek.

Tiszafüredről kellemes emlékei voltak, amikor még a Helios tagjaként járt ott. A többi már magától ment, 1986-ban Füredre költöztek.

A helyiek hetek alatt megismerték, leszerződtette a környék akkoriban egyetlen élőzenés szórakozóhelye. Ismert volt, hiszen a Heliost sokan ismerték, a miskolci zenekar Európa több országában is megfordult.

– Amit csak lehetett, megéltünk. A maga jó és rossz dolgaival együtt. Ezt csak ajánlani tudom minden fiatalnak, próbálja ki magát, vágjon bele az életbe – tanácsolta.

Saját bevallása szerint a második vonalban zenélt. Hogy mit jelent a második vonal? Azt, hogy valaki profin muzsikál, de nem adtad fel a civil életedet. Így tett Győző bá’ is, Tiszafüreden már autójavító üzemet működtetett, családapa volt, mellette pedig elismert zenész. Természetesen nem maradt el a kérdés: Meg tudott volna élni abból, ha csak zenél?

– Ha nincs családom, akkor igen. Külföldről millió lehetőséggel megkerestek, de nem éltem vele. Végiggondolva az életemet, abszolút nem bánom. A zenészélet nem az, amire én vágytam – állapította meg némi nosztalgiával a hangjában.

Az Orosz Győző és barátai, majd a Cik-Cakk Company bejárta az egész országot. Ezek voltak a legpörgősebb évek, de egyszer csak azon kapta magát, hogy az ilyen lélegzetvételű kiruccanások már fárasztják, érezte, hogy vissza kell vennie a tempóból.

„Helyi zenészekből hívta életre a Papa Blues Band nevű formációt”

– Körbezenéltük a Tisza-tavat, az országot, de még külföldön is voltunk. Aztán ez a formáció is kifáradt. Tudni kell, hogy mindennek van egy időszaka, amikor nagyon megy, aztán kicsit leül a dolog – magyarázta.

Ha megkeresik őket, ma is összejönnek, de az utóbbi években az akusztikus zene felé mozdult el. Jó barátja, Péter Ferenc kíséri, nagyon jó párost alkotnak.

Ma már Orosz Győző is vágyik a nyugalomra, elsősorban kertészkedni és horgászni szeret. Természetesen a hírnév kötelez: sokszor, sok helyre hívják még, de ma már válogat a lehetőségek között.

Tízéves a Papa Blues Band, évente egy-egy nagyobb fellépésen örvendeztetik meg a közönségüket

A Papa Blues Band még ma is működik, tízéves a formáció. Évente egy nagyobb fellépést vállalnak. Nemrég egy motorostalálkozóra hívták őket…

– Felhívnak, azt mondják: Győző bátyám, szombaton éjfélkor léptek fel. Na, mondom: fiam, ezt felejtsd el… Visszaszólnak később, hogy vasárnap délután kerülnénk sorra. Mondtam neki, hogy ez már működik – példázta Győző bá’, hogy működik ez manapság.

Kevesen tudják róla, hogy a legtöbben két becenévvel illetik. A magyar Joe Cocker nevet a közönségtől kapta, míg a szakma a Tisza-tó hangja jelzővel tiszteleg az ismert zenész előtt.

Ujvári László