Krumplicsoda: Óriásburgonyát ástak ki a földből

Néhány grammal több is, mint egy kiló, és közel akkora, mint egy gyermek feje – ritkaságszámba menő óriási krumpli került elő a tiszajenői Molnár család kertjéből a minap.

A hetvennyolc éves Molnár Sándorné Julika néni és férje, a már a nyolcvanegyediket taposó Sanyi bácsi saját maguk gondozzák a kis konyhakertet, a rekordgyanús kumplicsodát azonban unokájuk, Sándor mutatta meg. – Tata nemrég esett át egy lábműtéten, ennek ellenére máig minden évben egymaga ássa fel a kertet, és azt a vetőburgonyát is ő ültette el, amiből ez a behemót megszületett – mesélte a huszonnégy éves fiatalember. – A vetőmagot úgy kaptuk, még tavasszal akadt össze édesapám egy vetőmagokkal foglalkozó kereskedővel, aki adott egy zsákkal az általa nagyon jó minőségűnek tartott vetőburgonyából. A fele nálunk, a másik fele pedig a nagyszülőknél került a földbe, mindegyik egyesével került a talajba. Nálunk teljesen átlagos termés kerekedett belőle, mamáék rengeteg fával, növényekkel teli kertjében azonban az átlagnál sokkal nagyobb gumók kerültek elő a földből. Ugyan locsolták is az ültetvényt, mégis mindenkit meglepett, hogy ekkorára nőtt, soha nem láttunk még ekkora krumplit a környéken – mondta az unoka, aki szerint még csak műtrágyát sem látott soha a méretes gumó, ellentétben néhány sokkal kisebb, mégis agyonvegyszerezett, „tuningszerekkel felturbózott” növénnyel. Az idős nagyszülők is csodálkoztak, hogyan nőhetett ekkorára egy krumpli a forróságban.

Ásóval ki sem tudták szedni a száraz földből, más eszköz híján vasvillával kellett kifordítani a túlméretes gumót. – Ráadásul a tiszajenői talaj nem kimondottan ideális közeg a burgonyatermesztésre, hiszen a környéken található homokos földben eleve nehezebb megélnie a krumplinak, és hát az elmúlt hetek, hónapok időjárása is hagyott némi kívánnivalót maga után, ilyen kevés csapadék mellett külön öröm az ekkora termés. Több mérlegen is megmértük, mindegyik egy kilónál egy picivel többet mutatott – tette hozzá a nemrég saját maga is gazdálkodni kezdő, mérnöknek tanuló fiatalember, aki azt is elárulta, hogy várhatóan mi lesz a sorsa a gigantikus termésnek. Sándor tavaly ősszel az önkormányzattól vett egy portát a nagyszüleiéhez, illetve szüleiéhez közeli utcában. Kertje már most tele van mindenféle növénnyel, az udvaron pedig mangalicák röfögnek és várják az eleségüket – persze az óriáskrumplit nem a malacok fogják megkaparintani.

– Tata megijedt, amikor mondtam neki, hogy megeszem, az igazság azonban az, hogy még egy darabig biztosan nem végzi ételként ez a különleges krumpli – árulta el a tószegi kerékpárgyárban dolgozó fiatalember. A különleges méretekkel bíró krumpli tehát egyelőre marad a családnál, Molnárék azonban bárkinek szívesen megmutatják, aki kíváncsi a nem mindennapi érdekességre.