A mezőtúri földikutya-populáció még a megyei értéktárba is bekerült – nálunk is telelt az év madara

Vándorsólyom, virágos kőris, óriás-szitakötő, balin, elevenszülő gyík és a földikutya hívja fel a figyelmünket 2018-ban a természet szépségeire, a biológiai sokféleségre, annak védelmére.

Az év madara a vándorsólyom

A világ leggyorsabb madara húsz éve él újra velünk, hisz több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon.

– Érdekes, hogy éppen erre a fajra esett a választás, hisz nem egy Magyarországon gyakran előforduló madárról van szó – mondta honlapunknak Urbán Sándor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Helyi Csoportjának elnöke.

– Az egyébként fokozottan védett ragadozó élőhelye nagyon változatos, de alapvetően a magas hegyekben, sziklás vidékeken, sziklaperemeken, megközelíthetetlen sziklaszakadékok mentén fészkel.

– Ennek ellenére ma már a városok magas épületein is megtelepszik, de előfordul, hogy fákon található, elhagyott, egyéb madárfajok fészkét is elfoglalja.

– Ha a vándorsólyom egyszer „megtelepszik” egy városban és jól érzi ott magát, akkor általában hűséges is marad a kiválasztott épülettípushoz.

– Egyébként Svájc, Ausztria és az Alpok többi országa a jellemző fészkelőhelye ennek a madárfajnak, de hazánktól északra, a Kárpátokban, Szlovákiában is megtalálhatóak. Az ottani szaporulat hódítja meg a magyar Kárpát-medencét is, amikor hozzánk jönnek telelni.

– Ha pedig alkalmas helyet találnak, meg is telepszenek itt. Most ötven-hetven körül lehet a fészkelő vándorsólyompárok száma Magyarországon, de ez az adat folyamatosan változik – magyarázta a szakember.

Az erőteljes, kemény, acélos izmú, egyébként ritka ragadozó a világ egyik leggyorsabb röptű madara, akár a 150–200 km/órás sebességre is képes.

Ezt főleg akkor éri el, amikor az áldozatára lecsap, ugyanis a szárnyát összehúzza, és csaknem szabadeséssel zuhan a prédájára a levegőben. Tápláléka repülő madarakból áll, emlőst és földön élő vagy fészkelő madarakat szinte nem is zsákmányol.

A vándorsólyom rigó- és varjúféléket, seregélyeket fogyaszt, vagyis a nagyon gyakori, tömegesen előforduló madarakkal táplálkozik. Megfigyelték, hogy több mint kétszáz faj szerepel a listáján a parányi kis cinegeféléktől a hatalmas tőkésrécéig és a gémekig. Tápláléka döntő többségét azonban a galambfélék adják, mindenekelőtt az elvadult házi galambok.

Az év emlősének választották a földikutyát

Az élőhelyük szűkülése miatt a kihalás szélén álló földikutya (Nannospalax leucodon) hengeres testalkatú, apró rágcsáló. A felszínen kellemetlenül érzi magát a föld alatti üregek vaksi lakója.

A sztyeppterületeket kedveli. Táplálékát növényi gyökerek alkotják. Magyarországon három faja fordul elő, de mindegyik nagyon ritka, kihalással veszélyeztetett. Fokozottan védett faj, eszmei értéke egymillió forint.

Az év hala a balin

A balin (Leuciscus aspius) a zömmel békés fajokat magában foglaló pontyfélék családjába tartozik, mégis ragadozó faj. Nagy növésű hal, jól fejlett példányainak hossza 50–60 centiméter, de kivételesen az egy métert is elérheti.

Az abszolút magyar horgászrekord: 10,54 kg (1991). A balin hazánk területén is őshonos, megyénkben a Tisza-tóban és a Tiszában is megtalálható.

Magányosan vagy néhány fős csapatokban keresi táplálékát. Nyílt vízi ragadozó lévén legfontosabb zsákmánya az ugyanott csapatosan élő küsz. A sporthorgászok körében népszerű.

Az év fája a virágos kőris lett

A virágos kőris (Fraxinus ornus) Közép- és Dél-Európában őshonos kőrisfaféle, a legészakibb előfordulása Magyarország.

Urbán Sándortól megtudtuk, hogy a domb- és hegyvidékek, a kissé mediterrán jellegű tájak fája, ezért az Alföldön sehol nem fordul elő, csak ültetett, nem őshonos formában, Pusztamonostor térségében.

Nevezik mannakőrisnek is, mert felsebzett kérgéből édes lé csepeg, amiből főként a mediterrán térségben édességet készítettek és gyógyászati célokra is hasznosították.

Az év rovara az óriás-szitakötő

Az óriás-szitakötő (Anax imperator) manőverezésben a rovarok között a legügyesebb, az egyedüli faj, ami hátrafelé is tud repülni. A nappal repülő és sokszor feltűnő megjelenésű szitakötők a legősibb rovarrendek közé tartoznak.

Világszerte mintegy 6000 a ma ismert fajok száma, zömük a trópusi területek lakója. Az Európában élő 143, illetve a közép-európai 84 faj közül hazánkban 64 szitakötő faj él, közülük 22 törvényes védelem alatt áll, 5 pedig fokozottan védett.

Ez utóbbiak eszmei értéke százezer forint. Mivel a vizes, mocsaras területeken él, mint amilyen a Tisza-tó is, abban a térségben előfordulhat.

Az év gombája a süngomba

A különleges megjelenésű, gyógyhatású, ehető, közönséges süngomba (Hericium erinaceus), hazánkban 2005 óta védett, gyűjtése tilos. Az öreg erdők európai szintű ritkulása miatt indokolt az üde bükk- és tölgyerdőkben termő parazitafaj védettsége.

A termőhely megőrzésével, a holt faanyag megtartásával biztosítható az élő, öreg fatörzsek repedéseiben, üregeiben és tuskókon növő faj fennmaradása.

Szeptembertől novemberig terem, 10–25 centiméter nagyságú felülete szálasan felszakadozó, sűrűn lecsüngő, deres tüskékkel fedett. Mivel mindenütt, így hazánkban is ritka és főként a hegyvidékeket kedveli, megyénkben nem igazán találkozhatunk vele, de termeszthető faj.

Az év vadvirága a kornistárnics

A kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) Európa nagy részén elterjedt, bár élőhelyeinek kiszáradása, átalakulása miatt mindenütt visszaszorulóban van, emiatt több országban, köztük hazánkban is védett.

Természetvédelmi értéke tízezer forint. Népi elnevezései között ismert a tüdőtárnics vagy tüdőfű és a rettegőfű is, mert egykor tüdőbaj gyógyítására is használták.

– Ez a növény igazi kuriózumnak számított megyénkben, ugyanis csak egyetlen helyen fordult elő, Szolnokon, a Szandai réten, azonban az egyre szárazabbá váló éghajlat hatására kipusztult a térségből – mondta lapunknak Urbán Sándor.

Az év hüllője az elevenszülő gyík

Az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) a Kárpát-medence jégkorból megmaradt, ritka maradványfaja. Az elevenszülő gyík kistestű, hazánkban a teljes hossza ritkán haladja meg a 13–15 centimétert.

Nyáron a nőstények többsége jellegzetesen „hasas” a testükben hordott utódok miatt. Hazánkban elsősorban jégkori maradványlápokban fordul elő. Foltszerű előfordulási helyei ismertek a Duna–Tisza közén (Ócsa, Farmos, Kolon-tó). Megyénkben nem őshonos.

Szolnokon is évekig téli vendég volt az év madara

– A szolnoki vízügyi székház tetején éveken át élt egy, időnként két vándorsólyom az őszi, téli és tavaszi hónapokban. Sokszor már szeptember tájékán megjelentek és április tájékán költöztek el.

– Titkon abban bíztunk, hogy megtelepszenek itt, de végül ez nem következett be, pedig bőséges táplálékot biztosítottak a piactér környékén található galambok – emlékezett vissza Urbán Sándor.

A szakember szerint előfordulhat, hogy fészkelnek még vándorsólymok a megyében, de csak olyan városokban, ahol legalább nyolc-tízemeletes épületek vannak.

Ezek a madarak ugyanis a meredek sziklafalakat idéző épületeken érzik magukat biztonságban vagy esetleg még a víztornyokon. Falusi, kisvárosi környezetben szinte elképzelhetetlen a jelenlétük.

A világ egyik legritkább állata itt is él

Földikutyából a világon összesen kevesebb mint ezer példány él. A legnagyobb populáció Baján, a földikutya-rezervátumban található.

Ezen a területen kívül élnek még állatok Kelebia és Ásotthalom környékén, valamint a Vajdaságban. 2008-ban azonban Mezőtúr belterületén is rábukkantak az igen ritka emlősfaj egy populációjára. Amely egyébként azóta a megyei értéktárba is bekerült.

 Cz.N.