Negyven év sikeres munkaviszony után most a nyugdíjra készül Erika

– Tartalmas, sikeres, tevékeny, eredményekben gazdag, de küzdelmes és olykor embert próbáló éveket tudhatok magam mögött. Egy könyvet lehetne megtölteni vele, olyan sok minden történt – foglalta össze pályafutását Erika.

– Szívemet-lelkemet beleadtam a munkába, elfeledkezve a munkaidőről, hétvégére is hazahoztam a sok adminisztrációt, és ha belegondolok, ezt az időt a családtagjaimtól raboltam el.

– Tizenkilenc évet töltöttem intézmény vezetésével, ami rengeteg kihívást és feladatot jelentett, de mindig pozitívan álltam a nehézségek elé.

Erika óvónőként kezdte pályafutását. Újszászon végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd jelentkezett a Szarvasi Óvónőképző Főiskolára. A diploma megszerzése után Nagykátán óvónősködött.

Első gyermeke megszületése után Újszászon kapott állást, és időközben megszületett második fiúgyermeke is. Huszonegy éven át dolgozott óvodapedagógusként.

1997-ben vezették be a gyermekvédelmi törvényt, mely tartalmazta, hogy minden településen működtetni kell gyermekjóléti szolgálatot. Ekkor jelentkezett családgondozónak. Korábban már évekig gyermekvédelmi felelősi feladatokat látott el.

2000-ben megalakult a családsegítő szolgálat, bővült a dolgozói létszám, de az ellátásra, gondozásra szorulók száma és vele a feladatok is.

2006-ban a Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltatási Központ megbízott intézményvezetője lett.

A nyolc település szociális ellátórendszerét összefogó intézmény struktúrájának kialakítása, a települési ellátórendszerek összehangolása és működtetése az ő szakmai irányításával valósult meg.

2007 őszén jött létre az Újszász és Zagyvarékas ellátását végző Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása Zagyva Menti Integrált Központja, melynek igazgatónője lett.

Számos nagyszabású rendezvény, támogató akció is Farkas Józsefné nevéhez fűződik.

Aki arra is büszke, hogy a két településen közel 100 milliós beruházásból megépültek a gyermek- és szociális intézmények, melyek projektmenedzseri feladatait látta el. Időközben idősek ellátásából szociális szakvizsgát tett, hivatásos gondnoki képzettséget szerzett, számítástechnikát tanult.

A kihívások mellett humoros sztorikat is hozott az élet.

– A családomat is megfertőztem a szociális munkával. Idősebbik fiam párja is családsegítő, a férjem pedig éveken keresztül a nyári táborok idején főzött a gyermekeknek.

– Egyszer nekem kellett tejberizst készítenem, de odakozmált, a gyerekek pedig nézegették, hogy mik azok a barna darabok a rizsben. Pedig jól megszórtam kakaóval, hogy ne látszódjanak.

„Kérdésükre hirtelen ötlettel azt feleltem: csokidarabok. Mondanom sem kell, hogy minden tányér kiürült.”

– Az egyik szülő kérte, áruljam már el, hogyan marad meg a forró tejberizsben a csokidarabka, mert neki mindig elolvadt.

– Félve mertem csak elárulni a „trükköt”, amin persze mindketten jót nevettünk – idézte fel az emlékezetes esetet.

Még nyomozói munkát is végzett annak idején

– Egyik reggel azzal fogadtak a munkatársak, hogy a két jókora cserép leandert ellopták a bekerített virágoskertből – mesélte Erika az emlékezetes esetet.

– Feljelentést tettem a rendőrségen. Elhatároztam, hogy addig keresgélek, míg rá nem találok a virágokra. Úgy két hónap múlva megláttam őket egy családi ház kertjében.

– Mondtam a munkatársaimnak, hogy teszünk egy kirándulást, üljenek be az autóba. Öten megálltunk a kapuban és mondtam a tulajdonosnak, hogy olyan szép leandereket látunk az udvaron, megnézhetjük-e?

– Beengedett bennünket, mi pedig szemrevételeztük a virágokat. Aztán közöltem a férfival, hogy ezek a növények egy lopásból származnak, legyen szíves megfogni és betenni az autóba, máskülönben megyek a rendőrségre.

– A házigazda szabadkozott, hogy ezt a fia hozta haza, de szó nélkül, nagy küszködések árán bepakolta a kocsiba. A munkatársak először megdöbbentek, majd nevetésben törtek ki, mondván, hogy nekem a rendőrségnél kellene másodállást vállalnom.

Kovács Berta