Leesett a polgármester álla, mennyi mindenhez ért a karbantartási csoport női vezetője

– Szüleim mindig azt mondták, tíz fiú veszett el bennem – nevet nagyot Ungi Erika, amikor gyerekkoráról faggatjuk.

– Tény, rossz voltam, mint a bűn. A konyha helyett szabadidőmet inkább az udvaron töltöttem, szívesebben szereltem a bicajokat, mint hogy édesanyámnak segítettem volna a főzésben.

– Aztán mégis betanított varrónő lettem. Kedvelem azt is, de az ezermesterséget még jobban! – mondja Erika, aki most tényleg azt csinálja, amit szeret: a közfoglalkoztatottak karbantartási csoportjának vezetőjeként dolgozik.

Igen, nő létére.

– Eddig csak férfi csoportvezetők dolgoztak nálunk, így amikor megüresedett a poszt, mintegy megszokásból a férfiak körében kezdtük keresni az utódot. Csakhogy egyetlen embert se találtam, aki alkalmas lett volna erre a feladatra – fűzi hozzá Papp János polgármester.

– Egy ideig vezető nélkül végezték el a közmunkások a rájuk bízott feladatokat: ha kellett, festettek, ha kellett, zárat javítottak. Meg is kérdeztem, ki volt az ügyes kezű lakatos, erre mondták, hogy Erika. Meg ezt is, meg azt is Erika csinálta meg.

„Leesett az állam.”

– Nem állnak távol tőlem ezek a munkák – veszi át a szót az asszony.

– Az élet rákényszerített arra, hogy mindent egyedül oldjak meg. Pár napja szekrényt szabtam otthon. Megjavítottam a redőnyt, megszereltem a kisgépeket, megjavítottam a kerékpárokat.

– Amikor építkeztünk, én hordtam a maltert, mai napig én festek és meszelek.

„Értek a fűrészekhez is, a kézihez, a láncfűrészhez, meg a körfűrészhez is, ez utóbbival vágtam fel a téli tüzelőmet.”

– Csak az áramhoz nem nyúlok! – bólogat a kőműves-redőnyös-lakatos-szerelő-asztalos asszony, aki azt mondja, először megijedt, amikor megtudta, hogy a polgármester őt akarja csoportvezetőnek. Nem volt biztos benne, hogy alkalmas, mint nő erre a feladatra.

– Aztán csak belejött. A férfiak is hallgatnak rá, bár Erika hangsúlyozza, nem hisztis nő, de nem is keménykezű főnök, szóval nem nehéz eset. És valóban, szeretnek is együtt dolgozni vele a kollégák, mind a tizenhatan! Akiknek java része amúgy az erősebbik nem képviselője.

– Jobb is sokszor, hogy én végzek bizonyos „férfimelót”, a férfiak gondolkodása ugyanis esetenként igen zavaros! Néha túlbonyolítják a dolgokat, máskor meg egyszerűen kijelentik, hogy ők ahhoz nem értenek.

– Na, ilyenkor inkább megcsinálom én gyorsan a feladatot! – ingatja a fejét az asszony. Szavait élénk bólogatás kíséri – a jegyző, Fazekas Enikő Diána elárulja, a fűkaszát szívesebben adják Erikának, mert nála soha nem romlik el, ráadásul tényleg jól is áll a kezében.

És tényleg, Erika úgy aprítja a füvet, gazt, mintha világéletében ezt csinálta volna. Szúrós tekintettel, határozottan. A férfiak közben sepregetnek, gereblyéznek...

– Ő a mi főnökünk! A miénk! – vigyorog büszkén Erikára az egyik munkatárs, majd megmarkolva söprűjét, tovább takarítja a közteret.

Bevezetik a házába a vizet

A polgármester, Papp János azt mondja, tudja, mennyire kevés a közmunkásbér. És hogy Ungi Erika, az egyik legjobb munkatárs bizony magasabb fizetést is érdemelne...

Mivel készpénzben ezt nem tudják megadni neki, ezért arra gondoltak, mintegy „jutalmul”, bevezettetik a szerény körülmények között, egyedül élő Erika házába a vizet. Ebben még a VCSM Zrt. is partner, így hamarosan a falu első női karbantartási csoportvezetőjének otthonában is ivóvíz fog folyni a csapokból.

Joó Zsuzsa