Ujlaki Csaba

2020.03.23. 20:00

A csillagokról és a galaxisokról is mesélt a szolnoki csillagász

Hogyan keletkeztek a csillagok és a galaxisok? Ezt az igencsak távoli múltat hogyan ismerhetik meg a csillagászok? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak az Aba-Novák Agóra Csillagkedvelők Klubjának foglalkozásain résztvevők. Erről és a jelenleg tapasztalható érdekesebb jelenségekről kérdeztük Ujlaki Csabát, a szakkör vezetőjét.

Molnár-Révész Erika

Ujlaki Csaba egy galaxis előtt. A szolnoki szakkörvezető univerzumunk keletkezéséről is megosztott néhány gondolatot

Fotó: Mészáros János

– Mi volt a legutóbbi foglalkozás témája?

– Az első csillagok és galaxisok keletkezése, vagyis hogy az ősködből, az ősrobbanás során szétrepülő anyagokból hogyan jöttek létre az első csillagok, majd hogyan álltak össze a galaxisok és a galaxishalmazok. Közvetlenül az ősrobbanás utáni állapotot vizsgáltuk.

– És hogyan keletkeztek az első csillagok, galaxisok?

– Az ősrobbanás egy pillanat alatt ment végbe a jelenleg elfogadott elmélet szerint. Aztán egyre gyorsulóbb ütemben tágulni kezdett az univerzum. Igazából, amikor már konkrét adatok állnak a csillagászok rendelkezésére, az az ősrobbanás utáni háromszáznyolcvanezer év időszakából származik, tehát odáig tudnak visszanézni a műszereikkel. Ekkor szabadult ki a fény az átlátszatlan, kavargó ősköd fogságából. Ez napjainkból visszanézve egy 13,7 milliárd évvel ezelőtti esemény.

– Innen már rendelkezésre állnak úgynevezett sugárzásnyomok, melyeket a mai érzékeny műszerek már felfognak, és ebből már nagyon pontosan ki tudják számítani a csillagászok, hogy hogyan jöttek létre az első csillagok. A szétrepülő univerzumban a gravitáció egyes anyagfelhőket összehúzott, és néhány százmillió év múlva látványos fényjelenségek kíséretében létrejöttek az első óriáscsillagok.

Ujlaki Csaba egy galaxis előtt. A szolnoki szakkörvezető univerzumunk keletkezéséről is megosztott néhány gondolatot
Fotó: Mészáros János

– Ezeknek mi lett a sorsuk?

– Elég gyorsan leélték az életüket, mert a mi Napunknak körülbelül a kétszázszorosai voltak. Miután felrobbantak, létrejöttek a másodgenerációs csillagok, majd a galaxisok. Akár több százmilliárd csillag is lehet egy galaxisban. Először kis csillagszámú galaxisok jöttek létre, majd ezek olvadtak össze.

– Ha a tudósok csak az ősrobbanás után háromszáznyolcvanezer évvel későbbre látnak, honnan tudják, hogy valóban megtörtént az ősrobbanás?

– A csillagászok a jelenből néznek vissza a távolabbi múltra. A fény terjedési sebessége véges, és minél messzebbre néznek a távcsövekkel, annál távolabbi múltba látnak vissza. Ha visszakövetik a folyamatokat és eljutnak eddig a határig az ősrobbanás után, innen a fizika és a matematika törvényrendszerét alapul véve, elméleti számításokat, modelleket vezetnek le, így közelítenek egyre jobban az ősrobbanás pillanatához.

– Persze az elméletek egyre bizonytalanabbak, ahogy közeledünk a kezdet kezdetéhez. Nagyon izgalmas a mai kozmológia, hatalmas áttörések vannak, köszönhetően Stephen Hawkingnak is, de a biztos alapokon álló elmélet az ősrobbanás után háromszáznyolcvanezer évvel kezdődik. Akkor szabadulhatott ki a sugárzás abból a sűrű állapotból, mely az ősrobbanás után még egy ideig létezett. Ezt a mikrohullámú háttérsugárzást a műszerekkel megfigyelték, az eredmények pedig igazolták a korábbi számításokat.

– Milyen nagyobb, érdekesebb csillagászati jelenségek zajlottak, zajlanak le mostanában?

– Jelen pillanatban nem sok érdekesség történik, túl azon, hogy egy nagyon fényes égitest ragyog majdnem a fejünk felett napnyugta után: ez a Vénusz bolygó. Nagyon szépen meg lehet most figyelni, mert elég sokáig látható az esti égen. Ha távcsővel figyeljük, akkor nem is egy kerek égitestet láthatunk, hanem egy majdnem fél fázisban lévő Vénuszt, hasonlóan a mi Holdunkhoz.

– Miért?

– Mert ugyanúgy változtatja az alakját, mint a Hold, hiszen belső bolygó. Hozzánk képest közelebb kering a Naphoz, a második bolygó, mi pedig a harmadik vagyunk. Éppen ezért fázisokat mutat, mint a Hold, csak fordítottan. Amikor csökken, akkor mutat D betűt, amikor növekszik, majd ilyen is lesz, akkor mutat majd C betűt.

– A Vénuszon kívül nagyon szépen meg lehet figyelni még távcsővel az Orion-ködöt is, mert még itt van velünk az Orion-csillagkép, bár már benne vagyunk a csillagászati tavaszban – ez március 20-án, éjfél után nem sokkal következett be. Ilyenkor a Föld a Nap körüli pályáján éppen abban a metszéspontban tartózkodik, ahol a Föld kiterjesztett egyenlítője – mely az égi egyenlítőnek felel meg – metszi a Föld keringési síkját. Ez a metszéspont a tavaszpont. Jelen állás szerint még kilencven évig nem március 21-étől, hanem március 20-tól számítjuk a csillagászati tavasz beköszöntét.

– Hogyan áll most a világ a Mars-kutatással?

– Azt mondják, hogy csak az első régmúlt marsi életnyomot kell felfedezni, utána ugrásszerűen megnő a felfedezések száma. Idén indul az új Mars-szonda, az ExoMars rover, mely haladni is tud majd a felszínen. Eredményeiből biztos, hogy sokkal több mindent megtudunk majd a bolygóról…

A kényszerpihenő jó alkalom lehet az ég fürkészésére

A koronavírus-járvány megelőzése miatt hétfőtől a művelődési házak is bezártak, így határozatlan ideig a Csillagkedvelők Klubja foglalkozásai is elmaradnak. Ám a csillagok szerelmesei nem maradnak információk nélkül – mondta a klub vezetője, Ujlaki Csaba.

– Az Agóra Csillagkedvelők Klubja közösségi oldalára folyamatosan töltöm fel a csillagászattal kapcsolatos új információkat, híreket, és lehet nekem írni is, kérdéseket feltenni. Kisebb csoportos előadásokat is tervezek, így valójában a technika segítségével folytatódhatnak majd a foglalkozások – hangsúlyozta az előadó. Hozzátette, akinek van távcsöve és kertes házban él, annak remek elfoglaltság lehet a kényszerpihenő alatt az ég fürkészése is.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában