A főhadnagy tizenhárom éve dolgozik Karcag közbiztonságáért

– Közel tizenhárom éve dolgozik tűzoltóként. Mi vonzotta e hivatás felé?

– Teljes mértékben egyéni döntés volt, a családomban nincs hivatásos tűzoltó. Annak idején a honvédségi pálya is vonzott, tartalékos tiszt is vagyok. Amikor lehetőségem volt, jelentkeztem a tűzoltóságra, majd a sikeres felvételi után, 2007 nyara óta dolgozom ott.

– Milyen volt az első bevetése? Rögtön a mély vízbe dobták, vagy először kisebb esetekhez vonult?

– Az első kisebb volt, de nehéz visszaemlékezni ennyi idő után. Ha meg kellene említenem jelentősebb káreseteket, akkor a 2017. augusztusi, hortobágyi nagy tüzet és a 2019-es püspökladányi gázrobbanást mondanám, ahol személyesen is részt vettem a kárfelszámolásban.

– Hogyan lehet feldolgozni a tragédiákat? Hiszen amikor mi, újságírók megérkezünk egy kárhelyszínre, a tűzoltók már javában dolgokat vagy életeket mentenek.

– Szolgálatparancsnokként azt gondolom, szerencsém van, mert a csoportomban mindenki tapasztalt tűzoltó, nem kell senkit külön felvilágosítani, pátyolgatni egy káreseménynél, mindenki tudja, mi a dolga és végzi a feladatát. Most van két fiatal kollégánk, az ő esetükben szükség lesz az én, illetve a beosztottaim segítségére, de úgy gondolom, a tapasztalatok átadása nagyon könnyen megy már ennyi év után.

– Ez a hivatás az, ahol nem lehet csak rutinból dolgozni, minden eset más.

– Valóban. Minden esethez másképp kell hozzáfogni a mentéskor. A látott tragédiák megviselnek bennünket is, de igyekszünk nem erre gondolni. Nekünk ez munka. Az esetek megbeszélésére is van lehetőség, hiszen abból is lehet tanulni. Elsődlegesen már a káresemény után a gépjárműfecskendőben, hazafelé jövet megbeszéljük a történteket. Ha valakinek nagyobb gondot okozna egy tragédia – bár nem emlékszem ilyen esetre –, akkor pszichológussal is meg lehet beszélni.

– Mit kell tudni az ön által vezetett „C” csapatról?

– Állandóan, bármelyik pillanatban bevetésre kész, nagyon jó a szolgálati csoportom. Mivel nem mindennap van káresetünk, akkor sem pihenünk bent a laktanyában. Olyankor napirend szerint dolgozunk, illetve órák, kiképzések vannak. Elég változatosan kitöltjük bent az időt. A gépjárművezetőknek vezetési gyakorlatok vannak, a többieknek pedig telephelyeken, középületekben helyismeretiek, ami segíti naprakészen tartani az információkat egy adott épületről, cégről.

– Mi jelenti a kikapcsolódást, amikor innen hazamegy?

– Ha az ember leteszi a munkát, s hazamegy, még kicsit átgondolja, mi volt aznap. Igaziból nincs kikapcsolódás olyan szinten, hogy el tudjak szakadni teljes mértékben a tűzoltóságtól, napi szinten tartom a kapcsolatot a másik két szolgálati csoport vezetőjével, az elöljáróimmal. Otthon szívesen kertészkedem, barkácsolok. Ha valami elromlik, nem kell szerelőt hívni, megjavítom. Vannak gyümölcsfák és egy kis kertünk, ahol megtermeljük, ami kell a családnak. A kertészkedés, a kertben való tevékenykedés kikapcsol. Igyekszem mindenre időt szakítani, a fiamra, a családomra. A munkámban pedig megpróbálom magam fegyelmezni még akkor is, amikor esetleg olyat látok vagy tapasztalok, ami engem is megvisel. Ha visszamennénk az időben, akkor is ezt a hivatást választanám. A tűzoltóság, a katasztrófavédelmi munka emberileg és szakmailag is tartást adott számomra, és rengeteg olyan dologgal találkozom a munkám során, amivel civilként nem.

– Kinek javasolja ezt a pályát?

– Ezt a szakmát nem lehet könyvből megtanulni, a helyzeteket át kell élni, úgyhogy a gyakorlatias beállítottság fontos szempont. Azoknak ajánlom ezt a hivatást, akik a vonulós tűzoltóságot el tudják viselni, s jól veszik az akadályokat.