A téli utazás veszélyei: egy önfejű fuvaros esete a vékony jéggel

Regényeink, krónikáink tele vannak rémtörténetekkel és katasztrófaleírásokkal az elmúlt századokból. Elég csak nagy mesemondónk, Jókai Mór klasszikusára, A kőszívű ember fiaira gondolni.

Bizony, amikor Baradlay Ödön hazafelé tart a nagy orosz pusztaságban télen, farkashorda támadja meg a lovas szánjukat. De dacolni kellett a zord elemekkel azoknak is, akiket kötelességük más vidékre szólított. Az Alföldön az 1800-as évek egyik kemény telén olyan hideg volt, hogy egy regiment katona megfagyott menetelés közben. Némán strázsáltak a pusztaságban, amíg az enyhe időben ki nem engedett a holttestük.

Egy szerencsésebb esetet őriztek meg a megyei levéltárban található iratok. Ezek éppen a téli közlekedés nehézségeit jelenítik meg. A XVIII. század végén még nem volt mindenütt híd a folyókon, ezért az utazóknak réven kellett átkelniük a túlsó partra. Ilyen átkelőhely működött Kunszentmártonnál is. Ám télen máshogy üzemeltek ezek a révek! Amikor ugyanis erősebb fagy volt, és már egy embert megbírt a jég, a révészek hizlalni kezdték a jeget.

Az átkelőhely mellett jégvágó fejszével léksort vágtak, ahonnan vödörrel merítették a vizet, és az alakítandó útra locsoltak. Sokszor olyan hideg volt, hogy az szinte azonnal megdermedt. Legalább hetven centiméterre hizlalták, amely már biztonságosan megbírt egy szekeret vagy lovas kocsit. Volt úgy, hogy szalmát szórtak rá, hogy vastagabb legyen. Csakhogy 1782 telén úgy tűnik, enyhébb volt az idő, mert még járt a komp.

Február 27-én egy oláh fuvaros Pestről Aradra és Szebenbe vitt árut, jórészt hordókat. A Tisza jegén már szerencsésen átkelt, és úgy gondolta, Kunszentmártonnál is biztonságosan járható a Körös, de tévedett. A révészek is bizonygatták, hogy jobban teszi, ha a komppal kel át a folyón. A bajba jutott szekeres a következőképpen adta elő történetét:

„…Én a múlt Februarius Holnapnak 27 dik napján dél tájjon ide a Körös partyára érkezvén szekeremmel lovamrul le szállottam, és gyalog az jeget vizsgálni által futottam, mellyet terhemnek elbírására elég erősnek vélvén, vissza mentem és lovamra felülvén, szekeremmel az jégnek megindultam, mellyet észre vévén az révész elömbe szalatt, és lovamat megfogván az Kompba akart vezetni, mondván nem jó az jég, de én minthogy azon napon a Tisza jegén szerencsésen által jöttem, ettül annyival inkább nem tartottam, azért is lovamat megtsapkodván az jégnek hajtottam, mellyen is csak nem által érkezvén az innen való szélén leszakadt…”

A pórul járt fuvaros segítségére siettek a révészek és a parton várakozók, ugyanis három lova és a szekere a vízbe merült, de ezeket szerencsére kimentették. Három hordó elsüllyedt, de ezeket is sikerült a révészeknek csáklyákkal kiemelniük. Szerencsés megmenekülését pedig megőrizték a dokumentumok az utókornak.