A tündér, a katona és a pingvin is együtt farsangolt Szolnokon

Legalábbis a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium alsós osztályaiban. Régi hagyomány, hogy a lurkók a farsang jegyében egy teljes tanítási napot a jelmezeikben töltenek. Tanáraik nem különben.

Kedves szokás az intézményben, hogy a gyerekek kedvenc figuráikat, karaktereiket magukra öltve tölthetik el a tanórákat. A tanulás mellett a mókázás is helyet kap, sok játékos feladattal, farsangi témájú versek, mondókák elsajátításával „űzik el a telet.”

– Hosszú évek óta így farsangozunk. Mi, felnőttek is szívesen készülünk, jó hangulatban telik ez a játékos nap – mondta Tóth-Szepcsik Renáta, az intézmény alsós munkaközösség-vezetője, aki idén egy nyomozó bőrébe bújt.

Az elsősök termében éppen csodás díszek készültek, a padoknál lázas munkában színeztek a jelmezes kisdiákok. Az egyik asztalon pedig roskadásig álltak a sütemények és frissítők.

– Az osztálynak ez az első farsangja, nagyon lelkesek! Kezdésként megbeszéltük, hogy ki miért választotta az adott jelmezt, a nap folyamán pedig játékosan haladunk a tanulnivalóval – mondta mosolyogva osztályfőnökük, dr. Bódiné Nagyistván Erzsébet.

Ő egy kacsás fejdísszel jelenítette meg a sárga tollast. Majd a terem végi játszószőnyeghez hívta a díszes társaságot, hogy bemutassanak néhány farsangi játékot és mondókát. A kicsik izgatottan álltak körbe, mindenki büszkén, csillogó szemekkel énekelte a jól ismert sorokat. „Itt a farsang, áll a bál!” Harsogta a menyasszony, jobbján a lógó fülű kiskutyával. A kiskatona focisták gyűrűjében énekelte a verset. Az egyszarvú a macskával kapaszkodott össze.

– Most pedig, gyerekek, mutassuk meg a farsangi csúfolódót! – kérte őket a tanítónő.

A tanulók két sorba álltak, és frappáns csipkelődésekkel illették egymást.

– Ez a leány szép lány volna, ha a nyaka tiszta volna! – így a fiúk. Amire a lányok is válaszoltak.

– Mit ér az a pörge kalap, ha a legény csak egy falat?

Persze a népi játék végén nagy egyetértésben kiáltották, hogy „aki reánk haragszik, egyen békát tavaszig!”

A szomszéd teremben is nagy volt a sürgés-forgás. A jelmezes lurkók kört alkottak, a hókirálynő pedig helyet foglalt egy széken. Ő kezdte az Arany Lacinak című vers olvasását. Majd körbeadta a könyvet, és mindenki felolvasott egy versszakot belőle.

– Ki volt a legügyesebb, hókirálynő? – kérdezte Nádudvari Sándorné tanítónő, aki kertészlányként tanított a jeles napon.

– Mindenki! – érkezett a válasz. Majd a gyerekek elmesélték, hogy ki miért választotta a jelmezét.

– Én imádom a cicákat és a macskaféléket, a kedvenc állataim! – mondta egy párducnak öltözött kislány. A karatés a kedvenc sportja miatt bújt ebbe a jelmezbe, a katona a hazáját szeretné védeni.

– Én pedig azért öltöztem kertésznek, mert úgy gondoskodok a kis tanítványaimról, mint a kertész a növényekről. Csepegtetem beléjük a tudást, és szeretném, ha majd szép nagyra nőnének – mondta mosolyogva a pedagógus.