2019.05.17. 12:45
Anya nélkül
Hogyan lehetne összefoglalni egy édesanya szerepét? Úgy gondolom, ő jelenti a biztonságos, erős, szeretetteljes bázist, amelyen stabilan állhat a szentély, vagyis a család.
Mi történik, ha egy sötét erő hirtelen kirántja ezt a megingathatatlannak hitt alapot az építmény alól? Akkor bizony minden összeomlik! Ez a kép játszódott le a fejemben, amikor meghallottam a Kovács család történetét. Hat gyermek maradt édesanya nélkül – a megrendítő részleteket cikkünkben olvashatják.
A veszteség az egyik legnehezebben feldolgozható tapasztalás az emberi létezésben. Bármelyik szerettünk, hozzátartozónk elvesztése megterhelő élmény, ám egy édesanya távozása valódi tragédia.
Hogyan is pótolhatná őt bárki?
És mit tehet a közös feladatokkal, álmokkal magára maradt társa? Milyen gyermekkor vár a kicsikre anya nélkül? Súlyos kérdések ezek, amelyekre talán nem is létezik válasz.
De a mindennapok haladnak előre, hűvösen, kihívásokkal tűzdelve. Tehát fel kell állni, és menni előre, tovább. Valahogy. Bárhogy. Ismerősi körben szintén van egy család, aki évtizedekkel ezelőtt megjárta ugyanezt a poklot. Az édesapa erőn felül teljesített anyaként és apaként egyaránt.
A gyermekek azóta felnőttek, saját családot alapítottak, és a tragédia ellenére megtanultak boldognak lenni. Kegyetlen tanítás volt ez számukra a sorstól, de mindannyian kiváló emberek lettek, akikre biztosan büszke lenne az édesanyjuk.
A Kovács családra is hatalmas, küzdelmes feladat vár. Csak kívánni lehet, hogy legyen elég erejük és kitartásuk mindenhez. Aki pedig segítene szeretne nekik, tegye meg bátran. Hiszen az együttérzés ilyen formában megnyilvánulva jelent majd igazi kapaszkodókat az előttük álló viszontagságos úton.
