Az opera nagykövete szerint a karrier egy közös szeretetmunka

Előadássorozatának minapi állomása a jászjákóhalmi könyvtár volt, ahol főként életútjáról mesélt a hallgatóságnak, de természetesen gyönyörű opera áriákat és közismert musicaleket is elénekelt. Műsora elején viszont felelevenítette életének azon meghatározó pillanatait, melyek később a zenei pálya felé terelték.

– Nagyon régen kerültem először kapcsolatba a muzsikával – kezdte Kóródi Anikó.

– Természetesen a családom is szerette a zenét. Sőt, a családi fáma szerint az egyik nagymamám nővérének csodálatosan szép hangja volt, ezért a bécsi Staatsoperba szerették volna őt szerződtetni. Ezt azonban a dédnagypapa nem engedte, mert hát ugye, milyen dolog az, hogy valaki művészként dolgozik a családban. Akkoriban sokkal szigorúbban álltak ehhez a kérdéshez, mint manapság – idézte fel a családi történetet.

A zene kezdetektől fogva meghatározta Anikó életét. Zeneóvodába járt, majd ének-zenei általános iskolába.

– Akkoriban még többféle műfajban gondolkodtam. Ez azt jelentette, hogy balettoztam, népi táncoltam és csellóztam. Majd amikor eljött a gimnázium negyedik éve, el kellett döntenem, hogy merre tovább. Egy színházi élmény hatására határoztam úgy, hogy énekesnő leszek – mesélte a művésznő.

Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre került, ahol operaénekesi diplomát szerzett. A zeneakadémia után a győri – korábbi nevén Kisfaludy – színházba szerződött, ahol akkor indult Markó Iván híres balett-társulata. Majd következtek az ausztriai évek, négy évadon át a Linzer Landestheater magánénekese volt. Operaénekesként és operettprimadonnaként az ország több színházában is megfordult, illetve külföldi komolyzenei koncerteken vett részt. Ének-mesterkurzusokon képezte tovább magát Berlinben, Weimarban és Budapesten.

– Az életem úgy hozta, hogy elég sokoldalú művészként dolgozhattam és dolgozhatok a színpadon, a művészvilágban. Amikor az ember a színpadon áll, akkor csodálatos környezetben van a díszletek és jelmezek között, nagyszerű zenekar, karmester irányítja a munkát. Ott vannak a partnerek, akikkel kiegészítjük egymást. Azt lehet mondani, hogy a színpadi munka tulajdonképpen csapatjáték, közösségi munka.

„Egyedül senki sem csinálhat karriert. Ahhoz kell a család, a barátok, a tanárok segítsége. Tehát ez egy közös szeretetmunka”

– vallja Kóródi Anikó, aki számára a legcsodálatosabb dolog a világon színpadon játszani és énekelni.

Jászsági művészek életét kutatja

Kóródi Anikó veszprémi születésű opera-énekesnő, hagyományőrző férjével huszonkét éve él a Jászságban, Jászdózsán. Szereti a természet közelségét, szabadidejében elkötelezetten kutatja a Jászság nagy művészeinek életét, munkásságát. Így a nagyközönségnek is szívesen bemutatja többek között Küry Klára operettprimadonna, Déryné Széppataki Róza operaénekes, valamint Tarnay Alajos zongoraművész és zeneszerző munkásságát. A művésznő az előadáson elmondta, hogy Küry Klára jászkiséri születésű színésznőről kiadványt készít, így az olvasóközönség is megismerheti majd a primadonna életét.