Gondban vannak a tiszazugi szőlősgazdák

– Nincsen nagy területem: 1,4 hektáron termelek kékfrankos szőlőt. Nem panaszkodom a termés mennyiségét illetően, a minőség se legyen soha rosszabb! – meséli egy tiszazugi szőlősgazda. Boldogsága mégsem felhőtlen, a beérett szőlőt ugyanis az utolsó pillanatig nem tudta, kinek adja el. Ezzel azonban nincsen egyedül.

– Már szüretelni kellett volna, de nem mertünk hozzáfogni, mert ha leszedjük a szőlőt, azt azonnal el kell szállítani a feldolgozóba. Csakhogy nem volt hová elvinni, így inkább hagytuk a szőlőt a tőkén, ott tovább eláll – magyarázza az asszony, akinek végül szerencséje volt, hetven forintért az utolsó pillanatban megvették tőle a kékfrankosát.

– És tényleg az utolsó pillanatban: a szüret előtt két-három nappal.

– Ez a 70 forint gyakorlatilag a bekerülési költség úgy, hogy a szőlőt mi műveljük, a gondozásáért nem fizetünk másnak. De nem volt mit tennem, aláírtam a szerződést, még úgy is, hogy csak jövő év márciusában (!) fizetnek. Pár éve 120–130 forint volt a szőlő kilója – fűzi hozzá a gazda.

A gazdák úgy hiszik, a felvásárlók hálójába kerültek, akik időhúzással igyekeznek lejjebb törni az árakat. Tudják ugyanis, egy-két hét után már kevesebb pénzért is hajlandóak megválni a szőlőktől a termelők, csak ne maradjon a nyakukon. Általában addig tárolótér hiányára panaszkodva nem fogadják a leszüretelt szőlőt.

Ezt egy másik gazda is megerősíti. Ők is időn túl, óriási veszteséggel kezdték a szüretet és még így is van olyan szőlő, melynek nincsen gazdája. Ilyen a kövidinka, arról még most sem tudni, ki veszi meg.

Márpedig a Tiszazugban és környékén több ezer mázsáról van szó. Az érintettek kétségbeesésükben már térségbeli borászokat keresnek fel, hátha ők vennének bármennyi szőlőt. A tiszaföldvári Barcza Gábor is arról számolt be, az elmúlt hetekben több gazda is megkereste őt eladási ajánlattal, azonban ő nem vásárolhat szőlőt.

A megkérdezett gazdák szerint évről évre szorongatottabb helyzetbe kerülnek. Egyrészt, mert óriási tempót diktál a gépesítés, valamint sok gondot okoz a munkaerőhiány, az olcsó, külföldről érkező borok piacra törése, a kevés csapadék és az egyre magasabb hőmérséklet.

Azt a véleményüket sem rejtik véka alá, hogy lassan a kézi erővel dolgozó kistermelőknek nincsen esélyük az új telepítésű, gépesített, intenzív ültetvények gazdáival szemben. Szerintük az ott termett (sokkal több) szőlő nem a minőségi bortermelés alapja, az egyszerű tömegfajta.

– Mindez azt az jelenti, hogy hamarosan kihullanak azok az emberek, akik tisztességgel, kézzel dolgoznak, minőségi szőlőt termelnek.

Gondolják el: a szőlőművelés összes költségének a harmada a szüret és a szőlő beszállítása. Ha a szüretet kombájnnal végzik, úgy a költségek harmadolhatóak. Azaz egy hektár szőlőnél a kézi szedés 200 ezer forintba kerül, géppel ugyanez 70–80 ezer forint – aggódnak a gazdák, akik nevük mellőzését kérték. Attól tartanak ugyanis, hogy a felvásárlók kritikus véleményüket olvasva, elállnak a további adásvételtől.

Országszerte rossz a helyzet

A Tiszazugban körülbelül 25 ezer mázsa szőlő terem. A kékfrankos idén gyakorlatilag „belehalt” a kései szüretbe, a cabernet is nagyon aszalt, de vélhetően elkel jövő hét végéig, a kövidinkára viszont egyelőre nincsen biztos vevő.

Pedig a gazdák napi szinten próbálnak tárgyalni a felvásárlókkal, akik tárolótér hiánya miatt nem veszik át a szőlőt. A kétségbeesés már elindított egy negatív árversenyt, a gazdák akár 40 forintért is hajlandóak lesznek szabadulni kövidinkájuktól.

Egy évtizedek óta a szakmában dolgozó megyei szakember szerint érdemes lenne a francia példát tanulmányozni. Ott a felvásárlóknak február elejéig nyilatkozniuk kell arról, mennyi szőlőt szeretnének átvenni.

Március elejétől a szőlő virágzásáig szerződéseket kell kötni a gazdákkal, a szerződéseket az állam megbízottja ellenőrzi. Az csak akkor érvényes, ha azt ellenjegyzi.