Halászok találtak rá a kardra a Tiszában

Négy településről – Szolnokról, Debrecenből, Nyíregyházáról és Kisvárdáról is – érkeztek leletek a minap megnyitott Földrejtette kincsek – Bronzkori leletegyüttesek a Tisza-vidéken című kiállításra. Hegedüs Gabriella, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti gyűjtemény kezelője, a kiállítás kurátora elmondta, a tárlat apropója az volt, hogy az utóbbi években több késő bronzkori kincs is előkerült a megyében, illetve hogy ez a korszak korábban nem mutatkozott be a múzeumban. Tavaly nagyrészt a Szolnok megyei anyagból jött létre a kiállítás, de kiegészítettük egyéb leletekkel is – mondta a szakember, aki kifejtette, hogy már a tervezésénél vándorkiállítás volt a cél.

– Közel húsz éve nem adott helyet ilyen típusú régészeti anyagoknak Martfű – mondta Eiler Zita, a Hely-, és Ipartörténeti Gyűjtemény muzeológusa, aki a tárgyak között a város határában, az ötvenes évek végén talált kardra is felhívta a figyelmet.

– A Damjanich János Múzeumnak összesen három ép késő bronzkori kardja van. Ritka és értékes kincsek, melyek közül az egyiket 1959-ben halászok találtak meg Martfű és Vezseny között a Tiszában, onnan került a gyűjteménybe – tette hozzá Hegedüs Gabriella, aki kiemelte, hogy egész Európában mindössze kilencvenkilenc ilyen típusú kardot tartanak számon.

– A nyélnyújtványos fegyvernek valószínűleg fa markolata volt, hiszen látszódnak a végén apró szegecsek és lyukak, ahova rögzítették azt. Több, mint hetven centiméter hosszú, gyönyörű vésett díszítés található a pengéjén. A kardtípus neve – Sauerbrunn-Boiu-Keszthelyi – ausztriai, román és magyar lelőhelyek nevéből adódik össze – részletezte a szakember.

A számadatok alapján az eddig talált, ebbe a típusba tartozó fegyverek egyharmada vizes közegből, folyók, tavak, mocsarak mélyéről, medréből került elő, ami nem lehet véletlen. Áldozati vagy fogadalmi ajándékok lehettek, valamilyen szent, votív okból kerülhettek a vízbe.

– A kardok a Kr.e. tizenhetedik-tizenhatodik században jelentek meg térségünkben, majd a késő bronzkor időszakában, Kr.e. ezerötszáz és kilencszáz között terjedtek el szélesebb körben, gyökeresen megváltoztatva a helyi harcmodort. És bár eleinte rangjelzésként használták, mégis a kard az első olyan fegyver, amit kimondottan emberölésre fejlesztettek ki. Mükénében és Krétán a lándzsa-tőr hadviselés eredményeként szúró kardok készültek, ehhez hasonló, hosszú, keskeny pengéjű a martfűi fegyver is.

A Kárpát-medencében azonban a helyi balta-tőr harcmodorhoz igazították a fegyvert, így az itt készített kardok kissé kiszélesedő, levél alakú pengéje a szúrás mellett vágásra is alkalmas volt – mesélte a fegyverekről Hegedüs Gabriella, aki a kiállítás egyéb tárgyairól is szót ejtett.

– Hat témakörből áll a tárlat. Szerettük volna a fémművességet és a mestereket, valamint kis részben a mezőgazdaság és kézművesség tárgyait is bemutatni. Vannak támadó és védőfegyverek, látható egy lakoma nevet viselő egység, amelyben nemcsak bronztárgyak, hanem a Tiszapüspökiben előkerült edénydepó is megtekinthető.

Utolsóként ismertetjük, mit gondol a szakma arról, hogy a tárgyak milyen okból kerültek a föld alá. A kincsek egy részét vészterhes, háborús időszakban profán okból ásták el, többségüket azonban vélhetően természetfeletti hatalmaknak szánták – magyarázta Hegedüs Gabriella. A bronzkori leletekből összegyűjtött kiállítás március 27-ig tekinthető meg a Martfű Városi Művelődési Központban.

A bronzkori mítoszok hősei

– Az önmagát bronzfegyverekkel felvértezett harcos elit felemelkedésének időszaka a bronzkor – mondta Hegedüs Gabriella, a kiállítás kurátora. – Az előkelő harcosok felszereléséhez hozzátartozott a kard, a lándzsa, és az övbe csúsztatott tőr. A pengék sérüléseiből pontosan látható, hogy ezeket már valódi küzdelmekben használták. A klasszikus mítoszok hősei – a Sebezhetetlen Akhilleusz, a Leleményes Odüsszeusz, a Minótauruszt legyőző Thészeusz vagy a dicső Héraklész – és történeteik is erre az időszakra datálhatóak, ahogy itt vannak a gyökerei az Excalibur mítosznak is. Az eredeti monda szerint Arthur király a tó asszonyától kapja a kardot és neki adja vissza, innen a vízbe rejtett kardokból származó legenda.