Három évforduló, egy ünnep: az Agóra igazgatójával beszélgettünk

Nem létezik olyan szolnoki ember, akinek ne lenne legalább egy, a Hild téri „művházhoz” kapcsolódó élménye. Nem véletlenül írtuk a „művház” szót, a legtöbbünknek ez a kifejezés a biztos, az ismert, a mindig beazonosítható. Az intézménynek az elmúlt négy évtizedben többféle elnevezése is volt. Nyitáskor Megyei Művelődési és Ifjúsági Központnak keresztelték.

A kilencvenes években Városi Művelődési és Ifjúsági Központ lett belőle. Később Városi Művelődési és Zenei Központtá változott, öt éve pedig a jelenleg is ismert Aba-Novák Agóra Kulturális Központként működik. Bárhogy is hívták az intézményt, sok szép emlék kötődik az épülethez többünknek is.

Íme néhány a sok közül:

„A Ságvári suliba jártam, amikor az egyik nap azt mondta a tanítónk, készülődjünk, mert megnézzük az akkor átadott művelődési házat. Szájhúzogatva sétáltunk el az épülethez. Amikor beléptünk a központba, a szélrózsa minden irányába szétszaladtunk, a legkisebb, nekünk titkosnak vélt folyosókat is bebarangoltuk. Nagyon tetszett a ház, onnantól kezdve rendszeresen oda jártunk bandázni”.

Sándor Zoltán

„Én a joghurtfagyi miatt jártam főként a művházba. Ott, az aula büféjében lehetett kapni a legfinomabb gyümölcsfagyit, amit valaha ettem. Fagyizás közben a Hild téren sétáló fiúkról beszélgettünk a barátnőkkel. Mekkorákat nevettünk…!”

Szabó Györgyi

„A fiammal mentem el egy Karthágó-koncertre. A rendezvényt az első emeleten tartották, telt ház volt. Hiába voltak ülőhelyek, nagyon sokan inkább előre mentek, és ott csápoltak. A Lépd át a múltat című dalnál a közönség egy ritmusra ugrált. Egy idő után azt lehetett érezni, hogy a födém szinte hullámzik. A szervezőknek félbe kellett szakítani az előadást és le kellett ültetni a közönséget. Úgy emlékszem, ez után az előadás után került át a színpad a bal oldalra (eredetileg a bejárattal szemben volt), sőt, még a födémet is megerősítették. Hatalmas bulikat csaptak a későbbiekben is!”

Vermes Lászlóné

– Magam is érdeklődve hallgatom, olvasom a vendégeink művelődési házzal kapcsolatos élményeit. Én középiskolás koromban, verseghys diákként, talán 1981 körül járhattam először az épületben – ezt már Molnár Lajos Milán, az intézmény ügyvezető igazgatója meséli.

– Akkoriban tartották a Világutazók Klubját, ezekre a fényképes élménybeszámolókra, ha tehettem, rendszeresen eljártam. Csakúgy, mint a TIT-programokra. Az egyik legemlékezetesebb élményem azonban a ’86-os foci-világbajnoksághoz kapcsolódik, amikor 6:0-ra kikaptunk a szovjetektől.

– A színházteremben néztük a meccset a barátnőmmel, meg nagyon sok más szolnokival és szurkoltunk. Még akkor is, amikor már az egész mérkőzés kezdett reménytelenné válni. Igazi közösségi tér volt, ahol mindenki mindenkivel találkozhatott. S bár szerintem mindenkinek van valami emléke a házról, sokkal kevesebbet gondolnak ma róla, mint a valóság – vélekedik Molnár Lajos Milán.

Az intézményvezető szerint az utóbbi öt-tíz évben közel sem csak a koncertekről, fórumokról és kiállításokról szól a ház munkája, ennél sokkal összetettebb feladatot lát el.

– Hiszen nem csak egy egyszerű befogadó intézmény vagyunk, akik különféle programoknak adunk helyet. Mi közösséget működtetünk, fesztiválokat rendezünk, hozzánk tartozik a Napsugár Gyermekház, a Tourinform Szolnok, az Agóra Játszóház és a Publikum újság.

– Itt működik a Jászkun Fotóklub, a Zolnok Lovagrend, a Szeres táncház, a Csillagked(d)velők klubja, a Szolnoki Népdalkör, a Családkutatók klubja, az Együtt-egymásért Ifjúsági Klub és a Jászkun Madár- és Természetbarát Klub. De itt alakult meg az Agóra Tanács is, amely 42 környező település kulturális életét támogatja és fogja össze.

– Együttműködő partnerünk a Szolnoki Művésztelep is, valamint a Hagyományok Háza, a Nemzeti Táncszínház, a megyei és az országos levéltár, a Nemzeti Művelődési Intézet, a Magyar Művészeti Akadémia. Szívesen veszünk részt a helyi hagyományok bemutatásában is, és törekszünk a szolnoki cégekkel, intézményekkel karöltve megismertetni váro­sunk, az agglomeráció kulturális értékeit.

Úgy tűnik, így vagy úgy, de csaknem tényleg minden szolnoki kapcsolatba kerül az Agórával, mely szó egyébként piacteret jelent. „Agóra” volt annak az országos pályázatnak is a munkacíme, melyet a kormányzat indított pár éve a megyei jogú városok kulturális fejlesztésére. Ennek Szolnok is részese volt, ekkor épülhetett fel a mi Agóránk, a korábbi Művelődési és Zenei Központot kiegészítve.

Az Agóra név azóta is „rajta maradt” az épületen, de kiegészült az Aba-Novák névvel.

– Én ragaszkodtam hozzá, hogy őrizze meg az Agóra a híres festőművészünk nevét. Így megkülönböztethetőek vagyunk más Agóráktól, ráadásul ápoljuk is a művész emlékét. Aba-Novák Vilmos maga is kiváló közösségi ember, színes egyéniség volt – fűzi hozzá Molnár Lajos Milán.

– Büszkék vagyunk díjainkra is, hisz 2016-ban elnyertük a Minősített Közművelődési Intézmény címet, 2018-ban a Családbarát Munkahely Címet vehettük át és idén, 2019-ben, a magyar kultúra napján Kaposvári Gyula-díjat kapott az Aba-Novák Agóra. Ez utóbbinak azért is örülünk nagyon, mert a közönség bizalma mellett a megyeszékhely is elismeri munkánkat – hangsúlyozza az ügyvezető, akit arról is kérdezünk, az idei ünnepi évben milyen programokkal találkozhat a közönség.

– A konkrétan a jubileumhoz kötődő programok mellett minden rendezvényünket igyekszünk az évfordulóhoz hangolni, kicsit ünnepibe „öltöztetni”. Mindezt tesszük úgy, hogy közben alkalmazkodunk a fiatalok megváltozott igényeihez is, akiknél a szórakozási, közösségi szokások teljesen átalakultak az elmúlt öt évben!

Új helyzetet teremt idén, hogy nyár elején egy évre a régi épület első szintjére beköltözik a Szigligeti Színház, sokszor az aulát is igénybe veszik majd. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megszokott, népszerű fesztiválokat (vagy megszokott eseményeket) ne rendeznék meg. Most például a „művház” elmúlt negyven évéhez kapcsolódó tárgyi emlékeket, a cikkünk elején is felidézett, hasonló történeteket gyűjtenek, melyekből aztán szeptemberben egy kiállítást rendeznek.

– A jubileumi év nyitóprogramját február 15-ére szervezzük, amely egy, a névadónk, Aba-Novák Vilmos festőművész előtt tisztelgő kortárs kiállítás. A tárlatot a mester unokája, Kováts Kristóf szervezte.