24°
34°
23°
2019. 05. 29. 16:18 | kunhalom.1950@gmail.com
Több mint egy emberöltő óta járok gépkocsival, így méltán rázott meg a legutóbbi közúti baleset híre. Hat különböző életkorú és történetű embertársunk, és egy még igazából el sem kezdődött élet földi útjának vetett véget egy pillanatnyi figyelmetlenség.

Miután nem vezetek túl jól, ezért egész pályám során óvatosságra törekedtem. Ennek ellenére többször kerültem pengeélen álló helyzetbe. Volt, amikor én hibáztam, volt, hogy mások tévedését kellett túlélnem. Nem kis részben szerencse dolga, hogy egyáltalán sikerült. A közlekedés olyan csapatjáték, ahol sokszor nem csupán egyetlen közreműködőn múlik a megmaradás. Sajnos most is így történt.

A volán mögött töltött hosszú, gyakran különös odafigyelést, éberséget kívánó éjszakai órák során egy dologtól féltem igazán. Attól, hogy valaki úgy vág ki váratlanul elém, amikor már nem lehet uralni a helyzetet, és semmit sem tehetek ellene. Sajnos akadt nem egy ilyen. Előzés közben a mellékútról elém kanyarodó személygépkocsitól, a meggondolatlanul kivágódó, majd villogtatva utat kérő, szembe jövő járműig.

Azt nem tudom, hogy mi történt valójában azon a bizonyos vasárnap éjszakán. Biztos, hogy valaki túlzottan bízott önmagában és járművében. Elfeledkezett arról, mekkora csapda lehet a legerősebb gépkocsi is, ha meggondolatlanul irányítják.

Sajnos az utólagos bölcselkedés már nem segít senkin és semmin.

Mivel minden ember megismételhetetlen alkotása a teremtésnek, így pótolhatatlan életekkel adtuk meg az árát az egész világunkat átszövő meggondolatlanságnak és felelőtlenségnek.

Hozzászólások