2019. 03. 27. 12:45 | [email protected]
Küzdelem. Szemtől szembe, egyenesen. Ez az ökölvívás. A sport nevelő hatása nem kérdéses, tartásra, kitartásra nevel, célt ad.

Hol lehet erre nagyobb szükség, mint például a nyolcadik kerültei gettóban? Hát bárhol, ahol úgy nőnek fel gyermekek, hogy nap mint nap a nyomorral, a kilátástalansággal szembesülnek.

Az értéktelenség érzése, a semmiből semmibe vezető út már születéstől kezdve kódolódik, hiszen pozitív példa, követendő minta, elérhető távolságra lebegő cél sokszor a láthatáron sincs. A Gettó Balboa című dokumentumfilm – melynek közönségtalálkozóját a napokban rendezték Szolnokon – a kitörésről szól.

Csakhogy ehhez kell egy olyan ember, aki maga is megjárta ugyanezt a poklot, melyből egy pisztolylövés és az istenhit rántotta ki. Sipos Mihály hátrányos helyzetű gyermekeket edz. Ökölvívást tanít, de ettől jóval többet tesz: apa az apa nélkül felnövő fiatalok számára.

Ő pontosan tudja, hogyan élnek, mit éreznek ezek a fiatalok és azt is, ő mit tud tenni azért, hogy ebből kijussanak. Ha ők is akarják.

Korábban maga is elmerült az élet mocsarában, apa nélkül nőtt fel, nagyon nagy szegénységben a Józsefvárosban.

A film másik főszereplője, Szabó Zoltán egy szobán osztozik hat családtagjával. A fiatalemberből kitartása révén és „Misi bácsi” segítségével profi bokszoló válik, így sikerül maga mögött hagynia a nyomort.

A Gettó Balboa mesébe illő, mégis valóságos történet arról, hogy sok munkával és hittel a szinte reménytelen élethelyzetből is ki lehet törni. Ahogy a közönségtalálkozón is kiderült, kapaszkodó egy fogódzó nélküli világban.

Hozzászólások