A nyárból már csak néhány hét van hátra, az iskolakezdés pedig jó ideje központi téma a családokban.

Füzeteket, táskát, tollakat vásárolnak. És talán nem is gondolnak bele, mennyire szerencsések, hogy megtehetik. Sajnos megyénkben is sokan vannak, akik képtelenek beiskolázni a gyerekeket.

Nagyon nemes az a kezdeményezés, mely hagyománynak számít a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél. Évről évre több ezer kisdiák táskáját töltik meg az iskolakezdés előtt adományok segítségével. Éppen most zajlik az idei gyűjtés, amelyről cikkünkben is olvashatnak. A Jászkunságban is jó néhány rászoruló család él, akiknek rengeteget jelent ez a segítség. Személyesen is tudom, hogy mennyit.

Amikor alsós voltam, járt az osztályunkba egy kisfiú. Szegény, nehéz sorsú családból jött, de senki nem volt okosabb nála matekból. Minden kérdésre tudta a választ, sorra írta az ötös dolgozatokat. Ez a tudás valahogy elhalványított minden mást vele kapcsolatban. Egy idő után csak azt láttuk, hogy zseni.

Egyszer az egyik óra előtt pironkodva jött oda hozzám, hogy otthon hagyta a tolltartóját. Tudtam, hogy valójában nem is volt neki. A kezébe adtam egy ceruzát. „Örökbe”. Megköszönte szépen, mindig mindent azzal írt utána. Idővel láttam a padján radírt és tollakat is. Valahogy összegyűltek. Ő pedig úgy vigyázott ezekre a kincsekre, hogy gyermekként is éreztem a súlyát. Az egy-két írószer neki ennyit jelentett. Mindent.

Valójában tehát nem is annak az összegnek van igazi értéke, amit adományként felajánlunk. Az általa születő élmény lesz jelentős a gyermeki lelkekben…

Hozzászólások