2019. 12. 13. 17:30 | [email protected]
Egyszer a buszmegállóban várakozva hallottam, amikor egy idős hölgy azt mesélte unokájának, hogy a temetőből azért nem szabad lopni, mert az illető magával viszi a fájdalom egy darabját.

Ami aztán a tolvaj lelkébe is beleköltözik. Kissé ijesztőnek találtam a történetet, mégis megragadt bennem valamiért. Mindig ez jut eszembe, amikor ilyesmiről hallok.

A közelmúltban Nagyréven történt egy sajnálatos eset, erről cikkünkben önök is olvashatnak.

Nem hiszem, hogy az ilyesmire vetemedő emberek bármennyi időt eltöltenének azzal, hogy a helyzet mögé pillantanának. Pedig ezzel megsértik mások gyászát.

Szomorú, hogy a lopások kivédése miatt fokozott ellenőrzést vagy térfigyelő kamerákat szükséges bevetni, ami nem egyszerű feladat.

Halottak napján mi is szép koszorúkkal, lámpásokkal díszítettük a nagyszüleim sírját. Anyukámék már egy nappal korábban elhelyeztek néhány darabot. Másnap az egyik koszorú eltűnt. Az, amelyiket az anyukám a legnagyobb gonddal választott ki az ő édesanyja számára. Hiszen már csak ilyen formában ajándékozhatja meg. Dühösek voltunk, majd csalódottak.

Az elengedés az élet egyik igen nehéz feladata. Az, hogy az emberek kijárnak a temetőbe a szeretteik sírjához, és gondozzák, ennek a folyamatnak a részét képezik. A virágok, mécsesek az összetartozást, az emlékezést erősítik.

Úgy hiszem, senkinek nincs joga megfosztani ettől másokat. Ha egyszer még találkoznék a buszmegállós nénivel, kiegészíteném a meséjét. Elmondanám, hogy szerintem az, aki temetőből lop, nemcsak továbbviszi a fájdalmat, de el is mélyíti azt a hozzátartozók lelkében.

Hozzászólások