2019. 08. 17. 13:00 | [email protected]
Ha tetszik, ha nem, a cigánymuzsika és a magyar nóta évszázados egyvelege a hazai zenefolklór közös, szerves része. Összefogódznak, mint rokolyában sergő lyányok és bűrcsizmában csűrdöngölő legények.

A vonatkozó enciklopédiai fejezet is jegyzi, hogy a romák, nem sokkal magyarországi megjelenésük után már a legrangosabb udvarokban is muzsikáltak. Bonfinitől tudjuk, hogy nemcsak Beatrice királyné, de még az esztergomi érsek udvarában is cigányzenészek játszottak. A magyar romamuzsikusok aztán zenei kíséretet adtak a középkor, az újkor, a legújabbkor és jelenkorunk mulatozóinak egyaránt.

Vidéken kevés helyen zajlott és zajlik ma is nélkülük mozgalmas lagzi, egyéb hangos ünnep, de csendes búfelejtés, temetés sem. Több száz éve zengzetet szolgáltatnak a megrendelők hangulatának.

Én még emlékszem azokra az időkre, amikor Szolnokon majd’ minden nagyobbacska étteremben esténként cigányzene szólt. Húzatta nótáját, kinek volt pénze, de az is, ki a kölcsönbe kapottat koptatta el a padlón. Aztán sorban elhalkultak, megszűntek a hegedűszólamok. Az étterembe járást kispolgári csökevénnyé alacsonyította le a rendszerváltozás utáni népítélet, a vendéglátóhelyek költségcsökkentései miatt pedig a többtagú élő zenét felváltották az egyszemélyes szintetizátoros playbackek.

A lovárin kívül talán csak magyarul beszélő cigányzenészek idegen nyelvterületen, skandináv hajókon, német és holland bárokban kerestek megélhetést.

Már-már kihalt a magyaros cigányzene hazánkban.

Hogy van-e létjogosultsága a romamuzsikusok hangszerei­től kísért magyar nótának manapság idehaza? Hamarosan kiderül. A Muzsikáló Magyarország program kísérletet tesz rá, hogy az éttermi muzsikálás, a kávéházi cigányzene újra meghonosodjon hazánkban.

Hozzászólások