2019. 10. 10. 06:45 | [email protected]
Azt mondják, hogy a zene egy közös, egyetemes nyelv, amit mindenki megért, éljen bárhol is a világban.

Azt hiszem, a kijelentés nem áll távol a valóságtól, hiszen nincs olyan ember, akire a különféle dallamok, hangok ne lennének valamilyen hatással. Így pedig az őket megszólaltató hangszerek, eszközök szintén. Ez a varázsos hatalom nem ismer országhatárokat, kulturális különbségeket.

Éppen ezért gondolom, hogy különleges útra vállalkozik az, aki élete hivatásául a zenét választja. Erre remek példa Alexander Horsch története, akiről cikkünkben olvashatnak. A férfi teljesen más célt tűzött ki célul önmaga számára, végül hazánkban és a zenében találta meg új otthonát. Számomra lenyűgöző az, hogy a külsőre olyan sok különböző vagy ellentétes kultúra a zenében valahol mégis találkozik. Ezt mindenesetre alátámasztják Alexander több mint három évtizedes népzenei kalandozásai.

Gimis éveimben nekem is volt némi kapcsolatom a zenével, magánéneket tanultam. Számos technikát, stílust ismertem meg, és szívesen adtam elő az újonnan elsajátított dalokat. Ám valahogy mégsem volt olyan erős az a bizonyos belső hang, ami a folytatásra ösztönzött volna. Mégis különleges lenyomatokat hagytak a lelkemben azok az évek. Kedves emlékek fűznek az iskolához, a tanáraimhoz, a fellépésekhez. Szóval így működik a zene. Észrevétlenül hat az érzéseinkre és láthatatlan szálakkal köt minket össze másokkal…

Hozzászólások