– December 23-án mind a száztizenkilenc lakónk megkapta ajándékát a Jézuskától. A csomagban egy kis illatszer, édesség és törölköző volt, melyet intézményünk és a kisújszállási önkormányzat biztosított – tudtuk meg Szűcs Zsuzsannától, az otthon vezetőjétől, aki 1992. szeptember 1-je óta dolgozik itt. Részlegvezető ápolóként kezdte, majd 2006-tól intézményvezető ápolóvá lépett elő, míg december elejétől immár a vezetői pozíciót tölti be.
– Soha nem akartam elmenni innen, az idősek annyi szeretet tudnak adni, és nagyon hálásak egy simogatásért, ölelésért, mosolyért – mondja Zsuzsa, aki otthon, már gyermekként látta, hogyan gondoskodnak szülei a nagyszülőkről. Innen az idősek szeretete, a gondoskodás meg onnan, hogy édesanyjáék nevelőszülők voltak.
K. Szabó Jánosné (balról), Süveges Lajosné, Varga Sándor és felesége beszélget a szeretet ünnepéről Szűcs Zsuzsannával, az otthon újdonsült vezetőjével
Fotó: Daróczi Erzsébet
– Úgy érzem, az idősekkel való törődés az én hivatásom, és ugyanezt látom kollégáimon is. Szeretik az időseket, nagyon jó, összetartó, segítőkész a kollektíva. Azt lehet mondani, igazi csapatmunka volt itt a felújítás során is. Elődöm, Gonda Antalné irányításával mindenki tudta a dolgát, segítettek minden területen, a varrónőtől kezdve a karbantartókig, egyszóval, mindenki – magyarázza Zsuzsa, aki párjára is mindig számíthat.
– Az otthonban hetekkel karácsony előtt már dekorálunk, műsorral készülünk, hétfőn kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek, és utána jön az otthoni bejglisütés, karácsonyimenü-készítés – halászlé, sült pulyka, sült kacsa – és a fadekorálás. Szenteste mi és a húgaim is a szüleimhez megyünk, ahová egyik nevelt fiuk is hazajön. A felnőttek jelképes ajándékot kapnak, de a keresztlányom és a húgom kisfia nagyobb ajándékot (mire a cikk megjelenik, már át is vették azt – a szerző) – árulja el Szűcs Zsuzsanna, aki már a jövő évet is tervezi kollégáival.
A Pavilon épületben ebédhez készülődőkkel beszélgettünk. Süveges Lajosné két éve lakik az idősotthonban.
– A felújítás után nagyon jó lett a szobám. Négyen vagyunk együtt, jók a szobatársaim. Karácsonykor a fiam átjön Kenderesről meglátogatni, így majd közösen ünneplünk. A testvéreim távol vannak, ezért ketten vagyunk a fiammal egymásnak – meséli az idős asszony, aki kilenc éve özvegy, és férje karácsonykor hunyt el, így neki az ünnep az emlékezésről is szól.
– A múlt héten kaptuk meg kétfős szobánkat a férjemmel, azóta ismét együtt vagyunk – avat be Varga Sándorné Julika néni. – A felújítás miatt fél évig külön laktunk, a férjem a földszinten, én az emeleten. Csak akkor találkoztunk, amikor már tudott pár lépést tenni, és felkísérték hozzám. Én is újra tanulok járni, mert volt egy nagy műtétem. Így nagy öröm, hogy újra egy szobába kerültünk.
– Van egy fiunk és egy lányunk, az ünnepkor hazamegyünk hozzájuk, ott lesz mindenki, a négy unokánk is – sorolja Julika néni, akinek minden szavát figyeli párja. Sándor bácsi a mezőgazdaságban dolgozott nyugdíjazásáig.
– Nagyon hiányzott a feleségem, míg nem tudtunk együtt lenni. Több mint hatvan évet leéltünk, aminek egyetlen titka a szeretet, a megbecsülés – hangsúlyozza.
K. Szabó Jánosné már nagyon várja a karácsonyt.
– Lányommal, fiammal és az öt gyönyörű unokámmal ünneplek. Tyúkhúsleves, halászlé, töltött káposzta és sültek is az asztalra kerülnek majd. Nagyon szeretek énekelni, dalolni, a Mennyből az angyalt biztosan elénekelem.
