2019. 07. 03. 14:00 | [email protected]
Egy Szolnokról indult fiatal házaspár egy időre Afrikába költözött házat építeni. Nem csak a hivatásukat gyakorolták, mert egyikük orvos, társa gazdasági szakember.

Mindketten idehaza tesznek eleget feladataiknak, pusztán a jó szándék vezérelte őket, amikor útra keltek. A férj afrikai tárgyú kutatómunkája során szerzett ismeretei hatására nyújtottak segítő kezet egy kilátástalan helyzetbe került, népes kongói családnak.

Lehet erre mondani, hogy minek mentek olyan messzire, baj itthon is akad elég. Rászoruló embert, családot a közelben is találni. Ez igaz. De másnak, és itthon is nyitott ez a lehetőség, szerencsére a hazai igényekkel is nem kevesen élnek.

Amikor a hazatért fiatalokkal beszélgettem, szavaikból néhány gondolat különösen megmaradt bennem. Közülük a legfontosabb, hogy a problémákat helyben érdemes orvosolni, mert csak súlyosbodnak, ha továbbvisszük őket. Az évente négyszer arató Kongóban például a tudatlanság és a társadalmi visszásságok miatt éheznek az emberek, amin egy új szemléletű önfenntartó életmód segíthet igazán.

Aki azzal megy hozzájuk, hogy ott megmutassa ezt az új utat, akkor már az önálló, önellátó élet lehetőségét adhatja a kezükbe. Ahol nem a segélyek, hanem a megtermelt saját javak jelentik a túlélést. A messzire utazó, jó szándékú segítők ezen is dolgoztak, amikor új, hasznos ismereteket is vittek magukkal az afrikai országba. Ha ezt sikerült ott tudatosítaniuk – amire van remény –, akkor missziójuk messze túlmutat néhány egymásra rakott téglán, egy, vagy több család általuk felépített otthonán.

Hozzászólások