28°
31°
19°
2019. 01. 12. 12:25 | ujneplap@ujneplap.hu
Volt, de nem kellett. Már nincs, de kellene. Nagyjából így lehet összefoglalni annak a tiszaföldvári állatmentő alapítványnak a sorsát, melyet januártól kénytelenek voltak bezárni működtetői.

Tény, egy menhely tele gazdátlan állatokkal lakott területen kívül valóban szerencsésebb, mint belül, hiszen mindenkinek szükséges igénye és joga a pihenés. Az is tény, hogy egy közművesítetlen külterületi telket alkalmassá tenni a feladatra, iszonyatos összegbe kerül.

És az is, hogy a kóbor jószágok befogatása és tartása az önkormányzatoknak irdatlan pénz, állatonként több mint tízezer forint. Erre a települések ugyanis általában külső, állatbefogással foglalkozó cégekkel szerződnek.

A Földvári Árvácskák Állatvédő Egyesület a kóbor kutyák befogását ingyen megtette. Egy év alatt több mint száz gazdátlan jószágnak találtak új otthont, ezzel ráadásul tehermentesítve az utcákat és az önkormányzat kasszáját is.

Bár a település felajánlott egy külterületi ingatlant és kenneleket is, a közművesítésre már senkinek nem futotta. Az önkéntesek eddig tartottak ki, így, ebben a formában nem ment tovább a dolog.

Hogy a megoldás mi lenne, és kinek mit kellett volna tennie ebben a helyzetben, ha ott nem tudták megfejteni, én innen biztosan nem fogom. Viszont rengeteg település szembesül a kóborkutya-problémával, és nagyon sok alapítvány küzd az életben maradásért.

Az biztos, Tiszaföldváron valami véget ért, ami működhetett volna. De nem működött.

Az okok végül itt is az anyagiakban keresendők, elsősorban. De azt az időszakot, ameddig az a bizonyos piszkos megoldódik, nagyobb türelem egymás iránt, talán áthidalhatta volna.

Hozzászólások