2019. 04. 12. 08:06 | [email protected]
Minden tiszteletem azoké, akik olyan hivatást választanak, hogy akár saját testi épségüket is kockáztatva másokat mentenek, másokon segítenek. Ilyen szakma például a mentős vagy a tűzoltó, akiknek létformájához tartozik az éjszakázás, az állandó készenlét.

Ha szól a csengő az állomáson azonnal öltözni és indulni kell, és ki tudja mi vár rájuk a helyszínen. Ezen nehézségekről is mesélt a nyugdíj előtt álló mentős a cikkünkben.

A huszonnégy órás szolgálat fizikailag és lelkileg is kifejezetten megterhelő, a mentősöknek adott esetben nap végén is komoly döntéseket kell meghozni. Munkájuk során szemtanúi lehetnek tragédiák tucatjainak, amik megviselhetik a lelküket, hiszen ők is emberből vannak. Az idegrendszerük húrjai szakadás határáig feszülnek egy-egy szolgálat végére, ugyanis emberéletek mentését tűzik ki célul nap mint nap.

Mégis jókedv és vidámság jellemzi a mentőállomás hangulatát, talán máshogy nem is lehet elviselni azt a sok tragédiát, ami körülveszi őket. Az energiát azokból az esetekből merítik, amikor sikerül akár már a helyszínen segíteni.

A segítés vágya és az elkötelezettség, ami igazi mentőssé tesz valakit. Hivatásként végezhető szakma ez, a munkakedvet az emberek iránti szeretet generálja. De ahhoz, hogy megéljenek, másodállást is vállalniuk kell. Fizetéskiegészítésként sokan az egészségügyben, míg mások egészen más területen helyezkednek el.

De mennyire tudja kipihenni magát egy mentős, aki szabadnapjain burkolónak, esetleg autószerelőnek áll? Talán nagyobb anyagi megbecsüléssel több időt tölthetnének saját családjaikkal, hogy erőt merítsenek a következő szolgálatra…

Hozzászólások