2019. 11. 22. 07:00 | [email protected]
Biztos vagyok benne, hogy ha bárkit megkérdeznénk arról, hogy mit szeret igazán a közvetlen lakókörnyezetében, mindenkinek lenne valamilyen kedves története.

A régi utcánkra én is nosztalgiával gondolok. Szülőfalum leghosszabb útja mentén éltünk, amely telis-tele volt parasztbarokk házakkal, és a nagykapuk előtti padokon diskuráló idősekkel. No és persze nem messze tőlünk egy bolt is állt, ahol nemcsak a jóféle házi kenyér, de a falu hírei is gyorsan gazdát cseréltek. Az egykori Felszabadulás utcában sürgött-forgott a környék apraja-nagyja. Arról nem is beszélve, hogy nem léphettem ki anélkül a házkapun, hogy rám ne köszönt volna a postás, vagy ne hallottam volna a napi pletykákat a szomszéd nénitől. Egyszóval, bennsőséges légkör vett körül bennünket.

Nagyon nem mindegy, milyen környezetben élünk! Sokan vannak megyénkben is olyanok, akik házvásárlást fontolgatnak, és élhető lakókörnyezetben képzelik el a jövőt. Egyesek a tanyasi idillben, mások a pezsgő városi létben érzik otthon magukat, de akadnak olyanok is, akik a falvak nyugalmát keresik. A felmérések szerint megyénkben akár több mint tízszeres is lehet a különbség a legdrágább és a legolcsóbb utcák lakásai között. Két éve még arról szóltak a hírek, hogy a szolnoki Kaán Károly utcában árulták legdrágábban a lakásokat. Tavaly viszont már a jászberényi Réz Kálmán út állt a képzeletbeli dobogó legfelső fokán.

Ki tudja, jövőre talán egy másik megyei település utcájának elsőségéről számolhatunk be. Egyetlen dolog azonban azt gondolom, nem változik. Mégpedig, hogy új lakással új lakóközösség is együtt jár. Éppen ezért vásárláskor az ár és az épület adottságai mellett a környékre is érdemes odafigyelni.

Hozzászólások